Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
364 Munkálatok. — Az Itala és Vulgáta. Továbbá a IV. karthágói zsinat (419) szintén elfogadja az említett két afrikai zsinat kánonját a szentiratokról, azon megjegyzéssel azonban, hogy az Bonifácz pápához küldessék megerősítés végett. Hogy pedig a római egyházban, melyre az afrikaiak hivatkoztak, ugyanazon kánon volt érvényben, mutatja I. Incze pápának 405-ben (tehát szintén sz. Jeromos éltében) Exuperius toulousei püspökhöz küldött levele, melyben I. Incze bevallja, hogy azt adja elő »quod semper sequendum, antiqui tradiderunt.« L) Mindezek pedig szent Jeromos korában történtek, — s csak ő neki ne lett volna erről tudomása?! Vagy ha volt, ki lesz oly vakmerő azt mondani: hogy, noha ismerte a hagyományt, noha tudta, mit tanít az egyház, mégis más véleményt kövessen?! Ez egy szent Jeromosról föl nem tehető ! Az említett vélemény követői hivatkoznak ugyan szent Jeromos egy helyére, mely véleményüknek meglehetősen kedvezni látszik. T. i. szent Jeromos Praef. in 11. Salomonis igy szól: »...In eo libro, qui a plerisque sapientia Salomonis inscribitur et in Ecclesiastico... calamo temperavimus, tantummodo canonicas scripturas vobis emendare desiderans, et studium meum certis magis, quam dubiis commendare.« Sőt több helyen »apokryphoknak« vagy »fabulá«-nak mondja az általa le nem fordított könyveket. Nem kételkedünk azonban kimondani, hogy szt. Jeromos ezeket nem a keresztény, hanem a zsidó kánonra való tekintettel mondja, melyet a talmudisták a maga eredetiségében megcsonkítottak, melyről gyakrabban szól irataiban s »canon Hebraicae veritatis«-nak nevez s melyről, mikor annak szólásmódja szerint beszél, azt mondja, hogy : »JVbra. quod ipse sentirem, sed quod illi (t. i. a korabeli zsidók) contra nos dicere soleant explicavi«.*) E szavakból szépen érvelhetünk a fönnebbi vélemény követői ellen. T. i. szt. Jeromos e szavakat épen azért mondta Rufmusnak, mert ez utóbbi félreértette szavait, melyekkel — minden magyarázat ') Dr. Bognár István egyetemi ny. r. tanár magyarázatai nyomán a kánonhoz. 2) Contra Rufmum 2. 23. Zschokkéből (Hist. S. A. T. 2. kiadás, 180. lap.) idézve.
