Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
Mikor ment ki használatból az Itala. 351 romos a többi új-szövetségi könyvekhez nem írt előszót, az rendkívüli dolog ugyan, de épen nem elégséges ok arra, hogy valaki ezeknek útjavítását tagadja. Továbbá: mi értelme volna azon szavaknak, midőn egyszerűen azt mondja: »Novum Testamentum graecae reddidi auctoritati« ? Hogy pedig az új-szövetség csak az evangéliumokból állana, azt talán elleneink sem fogják állítani. 3. Azt mondani, hogy Damáz pápa halála után szt. Jeromos abbahagyta a többi új-szövetségi könyvek útjavítását, csak azért, mert félt ellenségeitől, az nagyon sántikálo érv. Mert ha e miatt hagyta volna abba a további útjavítást, hogy mert volna egy még veszélyesebb vállalatba fogni, t. i. az egész ó-szövetséget közvetlenül a héberből lefordítani, ami még több bajt hozott fejére. E gyáva meghátrálás valóban semmikép sem egyeztethető össze egy szt. Jeromos jellemével, kinek erélyét és ret- tenthetlenségét eléggé mutatják e szavai: »Nem keresem az emberek dicséretét, de bizony agyarkodásaiktól sem félek«. (Praef. in librum Esther.) Azért mi is azt tartjuk, hogy nemcsak az evangéliumokat, hanem az egész új-szövetséget javította át szt. Jeromos. Ezután az ó-szövetséget vette elő. Itt mindenek előtt a zsoltárok javítására volt szükség, a mit meg is tett; t. i. átjavította a »psalterium vetus «-t a LXX. nyomán, mely javításról azt mondja, hogy »cursim magna tamen ex parte« történt. Ezen javítás, hogy a »psalterium vetus«-tól megkülönböztessék, de azért is, mert Damáz pápa azonnal a római liturgiába behozta, »psalterium Romanum« nevetx) kapott. E munka nemsokára keserű napokat hozott szerzőjére. Az így átjavított zsoltárok behozatalát a liturgiába nagy ellenl) E javításról így ír Sunniasnak és Fretelának : »Nos emendantes olim psalterium, ubicunque sensus idem, veterum interpretum consuetudinem mutare noliumus, ne nimia, novitate lectoris studium terreamus«. Kaulennél (Gesch. der Vulg. 118. lap). Az új-szövetség javításáról is azt írja, hogy: »Quae ne multum a lectionis Latinae consuetudine discreparent, ita calamo temperavimus, ut his tantum, quae sensum mutare videbantur correctis, reliqua manere, pateremur, ut fuerant.« E két helyből ítélve, tisztában lehetünk szt. Jeromos szándékával, mikor e javítást készítette.
