Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

Mikor ment ki használatból az Itala.

349

Hogy ezen igazán borzasztó zűrzavarnak x) sz. Damazus pápa (366—384) véget vessen, elrendelte az Italának, melynek szövege már annyira elromlott, a LXX. szerinti átjaví- tását. Választása e fontos dologban oly férfiúra esett, kinél alkalmasabbat, kitiinőbbet egyhamar aligha találhatott volna ; akit egész külső és belső élete erre kiválólag képesített* 2 3), aki ennek kivitelére mintegy Istentől küldöttnek látszott. A szentéletü, szilárd .jellemű s a munkában fáradhatatlan szt. Jeromos volt ez, kiről aquitániai szt. Prosper igy énekel :

»Hebraeo simul et Graio Latioque venustus Eloquio, morum exemplum, mundique magister !«

Szt. Jeromos mindenekelőtt görög códexekről gondoskodott, melyekről csak azt mondja, hogy »régiek*, de hogy jók is voltak, azt bízvást föltehetjük e tudományban és életszentségben egyaránt kitűnő férfiúról, aki annyiszor kelt ki a códexek rosszasága, hibássága ellen. Terve nem az volt, hogy ezen códexek nyomán uj fordítást készítsen, hanem azon volt, hogy az Itala-szöveget, amennyire csak lehet, eredeti tisztaságába visszaállítsa, s ép azért nem új códexe- ket vett elő, hanem régieket, a melyekről föltehette, hogy körülbelül ezeket forgathatta már az Itala fordítója is kezében. Az átjavítás sorrendjét illetőleg szt. Jeromos teljesen az egyház és a kor szükségeihez alkalmazkodott. Először az evangéliumok javításához fogott ; “) ezzel 383-ban készült

— Szt. Jeromos is így szól Józsue könyvéhez irt elöljáró beszédében: »Unusquisque pro arbitrio suo vel detraxit, vel addidit, quod ei visum est.« Loch : Biblia sacra Vulgatae editionis, I. köt. XXVI. lap.

') Annyival borzasztóbb, mert e kor eretnekei mind e megromlott szentirási szövegre támaszkodva iparkodtak kihozni tévtanaikat.

2) Mennyire volt szt. Jeromos ily munkára képesítve, megértjük mindjárt, ha meggondoljuk, hogy szt. Jeromos »gnarus erat linguae Graecae et orientalium ; bene versatus in traditionibus tum Christianorum, tum Hebraeorum ; optime novit scripta profana quoque Graecorum et Orientalium. Qui cum diutius in Palaestina habitasset, exactissime scivit geographiam terrae sacrae ; in arte critica versa- tissimus ; commercium litterarium habuit cum doctissimis suae aetatis viris. Vir charactere intrepido, pius, laboris patiens .. . etc.« Jegyzetek dr. Bognár István egyetemi ny. r. tanár úr magyarázatai nyomán.

3) Mert ezek voltak leginkább használva s a sok használat és