Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
334 Munkálatok. ezt nekünk »Isten leveleivel« tennünk?! Mert, ha valami becses lehet előttünk, úgy bizonyára a szentirásnak kell lennie annak, mert legdrágább kincsünk, egyetlen lelkünk örök boldogságával foglalkozik. Ha tehát valami könyvnek olvasása üdvös lehet ránk nézve, úgy bizonyára a szentirásé az, S ha végre valamely dolgot ajándékozója iránt való tekintetből tartunk tiszteletben: akkor bizonyára a szentirást kell, hogy tiszteletben tartsuk, mert Isten, maga az örök böl- cseség, maga az örök igazság a szerzője! S ha már csak bölcs embert hallgatva sokat tanulhatunk, mennyivel inkább, ha magát az örök igazságot, az örök bölcseséget halljuk megszólalni. A szentirásban pedig ez szól. Azért ily kincset birván a szentirásban, olvassuk azt szorgalmasan, mert beláthatatlan a haszon, mely a szentirás olvasásával jár. Fájdalmainkban és bajainkban orvosságot és enyhülést, szomorúságunkban vigaszt találunk benne. Tápot nyújt az éhező lelkeknek ; tej jut belőle a Jcisdedeknelc, erősítő étel a tökéleteseknek. (I. kor. 3,2.) Megmutatja az erény szépségét, a bűn rútságát s hogy azt kövessük, örökké tartó boldogságot igér, hogy ezt elhagyjuk és kerüljük örök büntetésekkel fenyeget. Megitélője a gondolatoknak és szív szándékainak ; tűz, mely elválasztja az igazat a hamistól, mint az aranyat a salaktól ; »kősziklát rontó pöröly« (Jer. 23, 19) a tévelyek megczá- folásában ; hasznos a tanításra, feddésre, dorgálásra, az igazságban való tanításra. (II. Tim. 3, 16. 17.) Ilyen s más sokféle haszna lévén a szentirás olvasásának, olvassuk azt szt. Jeromos figyelmeztetése szerint szorgalommal, sőt mindig legyen kezünkben ; mert a szentirást nem ismerni annyi, mint nem ismerni Krisztust. (Prolog, commentar, in Is.) A szentirás olvasására fordított idő sohasem fog kárba veszni, mert Jezaiás próféta szerint: » Valamint az eső és hó leszállván az égből, többé sohasem tér vissza, hanem megitatja a földet és megöntözi és termővé teszi azt, — úgy az Isten igéje is.« (55, 10. 11.) Hogy azért a szentirás olvasásához mindenki hozzáférhessen, mindjárt az első századokban fordításokat kezdtek készíteni belőle. Szerény dolgozatunkban a szentírás- fordításokról kívánunk szólani, — de különösen csak a két
