Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
6 A modern társadalom hamis eszméi. mi pedig azt hiszszük, hogy manap egy állam férfiú sem reméli fentarthatni magát, hacsak nem szabadelvű. Annak, hogy minden fenálló intézményt rombadöntöttek, okvetetlenül fogalomzavart kellett előidéznie, ami lényegesen hozzájárult a közállapotok rosszabbra fordulásához A szabadelvű tudomány nagyon is jól fel tudja használni ezen vigasztalan állapotokat. Az előbbi áldozatkészség helyébe önzését, az Istenben való régi hit helyébe a saját maga alkotta kétes fogalmat, a közmondásos hűség helyébe undorító fon- dorkodását állította ; azt hinné az ember, hogy vizet sem tud felzavarni s a kér. szellem régi védőinek tétlenségét és erőtlenségét a szellemi sötétségnek tulajdonítja, ragaszkodást, barátságot, polgári érzületet s nemeslelküséget színlel, holott csak saját javát keresi, érzéke nincs csak saját jóléte iránt, szíve csak önszemélye számára, barátsága csak saját pártjának segítői és szekértolói számára. A komoly irányú politikai műveket, melyeknek czélja az ellenfél megczáfolása, csak kevesen olvassák , leggyakrabban csak a kipróbált politikusoknak szánvák, kiknek alig van szükségük ezen olvasmányokra, hogy nézeteiket megerősítsék. Mi más úton próbálunk haladni, mi a sokasághoz fordulunk, férfiakhoz és nőkhöz, tudósokhoz és tudatlanokhoz egyaránt, nem kizárólag az észre, hanem sokkal inkább a szívre hatunk s nem tudományos érvekkel és nagy olvasottság fitogtatásával, hanem könyes mosolylyal, mint a görög oly szépen mondja — dríxQva yelaaâaa wal, — mosolygó könyekkel — akarunk hódítani, mert sírni lehetne, sőt kellene az ellenek gonosz szándékai és elundorító törekvései felett ; de akaratunk ellenére, önkénytelen lopózik mosoly is ajkainkra, midőn látnunk kell az emberi dőreséget, de e mosoly nem megmérgezett érzelme szívünknek, nem gonosz gondolata elménknek. Nagyon jól tudjuk, hogy az ellenfél túlhatalmával szemben mi nagyon is gyöngék vagyunk : de tekintse a szives olvasó azon körülményt, hogy jót akartunk tenni, enyhítő körülményül, mire az olvasó szívességéből számot is tartunk. A szerző.
