Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Látogatás Kalypsonál és Kirkénél.

147

. 11 a m

tagadhatatlanúl jobban illenek az Aäa-beli isteni nympha környezetébe, mint Atlas előkelő lányának társaságába.

Kalypso villája pompás képet nyújthatott, hiszen még Hermes is, ki pedig megszokta e képet, megállóit, valahányszor az ogygiai szigetre lépett és bámulta a nympha ravasz és számító szépérzékét, melylyel házát a szigetnek épen ezen részére építette.

Kalypsot a természet pazarul megáldotta: kellemes hangja, ügyes taglejtése, szép hajfürtéi és ragyogó arcza volt; de ismerte is ezen előnyeit, amint ő maga bizonyítja mondván:

»Es bizony én magamat nem tartom nála rosszabnak Sem termetre sem arczra : mivel mérkőzni hajlandó Némbernek nem is épen járja meg isteni lénynyel«.

Ez a vallomása annál kevésbé látszik gyanúsnak, mert maguk az istenek is megerősítik. Azonfelül meg Odysseus is elismeri a nymphának ezen előnyeit.

S mindéhez még valami különös járul, mely nem közös tulajdona a hegyethordozó athleta valamennyi leányának. Kalypso felkiálthat a sokkal későbben élt költőnővel, Sapphoval :

j>q>Qrjvíxi)i — e sovárgó kebelben érzékeny szív dobog.«

Az igaz, hogy ez a szív igen gyúlékony és tulajdonosnőjét az erkölcsi törvény áthágására készti. Tudja ő, hogy a nemes Laërtida nős ember, családapa, hogy vágyódik vissza hazájába, hol epedve várja őt hitvese, de azért mégsem ereszti el, sőt inkább, mint Pallas Athene világosan mondja, »mindenféle szerelmi cselfogásokkal« visszatartja őt :

»S szüntelenül hizeleg neki édes, csalfa szavával,

Hogy tudhassa feledni honát . . .«

Ezt megerősíti Odysseus bizalmatlansága is. Midőn ugyanis Kalypso az istenek parancsára a hazautazást indítványozza és megígéri neki, hogy ellátja élelmiszerekkel, Odysseus nem hisz az ígéretnek, biztosítékot kíván és nagy esküvel kötelezi őt, hogy nem fog semmi olyast tenni, ami vesztét okozhatná. Csak akkor hisz neki, miután már letette a »legnagyobb és legborzasztóbb« esküt. Könnyen beláthatjuk ebből, hogy a homéri istenek az erkölcsi világrendet képviselik, midőn meglő*