Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

148 A modern társadalom hamis eszméi.

parancsolják az ogygiai sziget úrnőjének, hogy bocsássa el vendégét. Egyébiránt ha nem ismernők eléggé a szépfürtű nymphát, megismernők őt azon feleletéből, melyet az olym- pusi rendőrfőnöknek adott :

»Borzasztók vagytok menny isteni és irigyeknél Irigyebbek, hogy bánjátok férfiegyénnel Hálni az istennőt, ki egy ollyant elvesz urául!«

Az istenek irigységének feltüntetésére Kalypso nehány épen nem épületes dolgot mond el, melyeket azzal végez, hogy lelketlen rosszakaróinak vesztét kivánja. Aztán pedig megtámadja az istenek határozatát és jogának tudatában igy szól : amit kezemmel és kardommal szereztem, az az enyém !

»így irigyelitek most tőlem is eztet az embert!

Én mentém őt meg, talaján a csorba hajónak Fetrengőt, miután futtában mennykücsapással A tenger közepén Zeüs eldarabolta hajóját.«

0 vendégszeretően magához vette ez idegent, etette, itatta, örök ifjúsággal, sőt halhatatlansággal akarta őt megajándékozni s ime ! a zsarnok Olympus kettészakította ártatlan idylljét. Kikel tehát ez ellen, még pedig oly kíméletlenül, hogy Homeros jobbnak találta ezt el sem beszélni, mert Hermes újra kényszerítve érzi magát, hogy az önkénytelen vendégnek tüstént való elbocsáttatását sürgesse és Zeusz harag- j ával fenyegetőzzék :

». . . netalán bosszút vonj tőle magadra.«

Végre elhatározza a szent nympha, hogy nem komédiá- zik többé s visszaadja a sokat szenvedett Odysseusnak a hosszú időn át megtagadott szabadságot. De még ekkor is egy utolsó rohamot intéz a szeretett férfi szíve ellen.

»Hát csakugyan haladéktalanul el akarsz-e te immár Menni hazádba? Kívánom, légy utaidba szerencsés!

Ámde, ha tudnád, mennyi bajok sokasága között kell Átverekedned előbb, míglen honnodba mehettél,

Itt maradandó vélem, ezen lakot őrzeni fognád S halhatatlan lennél, bármennyire látni sóvárgod Asszonyodat, ki után mindennap vérzeni látlak.«