Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
142 A modern társadalom hamis eszméi. Istent az osztozkodásra ? Istennek már sokkal nagyobb rosz- szat is el kellett tűrnie anélkül, hogy béketűrésének vége szakadt volna : mint például többszöri ünnepélyes letétetését, más istenek versenyét stb. ; amint mi Öt ismerni véljük, ezen újabb kísérlettel szemben is csak isteni hallgatással felelne, mert ha ő mindig beszélne, valahányszor az emberek ostobaságot követnek el, akkor az ég és föld soha sem némulna el a Mindenható menydörgő szavának visszhangjától. Boldog az, ki Isten trónja előtt nem lesz kegyvesztett, mert minden más kegyelemnek, különösen pedig a szeszélyes uralkodók kegyének elvesztése elviselhető, vagy legalább is el kellene viselni. Mikor de Vineis Péter börtönének vasrostélyán szétzúzta fejét, rossz szolgálatot tett ártatlanságának és bebizonyította, hogy az udvar gó'zköre még máskülönben okos embert is egész a bolondulásig felizgathat. Kevésbé látszik szerencsétlennek szerencsétlensége közepette Coeur Jacques, egyik franczia király hitelezője és kegyencze. Gyilkosságról vádolták és halálra Ítélték, de a bukott kegyencz, ki szolgáinak szeretete és hűsége folytán kimenekült börtönéből s így életben maradt, nem esett kétségbe Isten és az emberek felől és úgy találta, hogy nemcsak az udvar levegőjében, hanem máshol is meg lehet gyógyulni s meg lehet élni. Egy más természetű ember, Bacine, a költő, az udvar kegyének elvesztése után lassú sorvadásba esett s meghalt. Azért veszítette el XIV. Lajos kegyeit, mert Maintenon asszony ösztönzésére bizonyos iratot hozott nyilvánosságra. Az uralkodó haragja megtörte a költő szivét. Könnyebben viselték el az osztrák udvar kegyének elvesztését, bár az a hír jár róla, hogy ez a kegy becsesebb mint más udvar kegye. S ép azért ne csodálkozzék senki, hogy az Ausztriában kegyvesztett államférfiak és kegyenczek, daczára kegyvesztettségüknek sokkal jobban érezték magukat, mint bárhol másutt és így nem is kellett kétségbe esniök. Midőn Lób- kowitz, I. Lipót miniszterelnöke, elvesztette uralkodója kegyét, minden másra inkább gondolt, mint arra, hogy valami kétségbeesett lépést tegyen. Az udvarnál megelégedtek azzal, hogy eltávolították őt vészthozó működési teréről. Ha Lipót
