Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Kegy és kegyvesztettség. 141

nyos bűvészeti ügyesség kívántatik — ha nem akarjuk inkább a routine szót használni — ezt senki sem tagadhatja ; előbb az államférfiútól csak tehetséget kívántak, ma ez általában véve már nem elégséges, ha nincs bizonyos ügyessége is. Az a miniszterelnök, ki olyan ügyetlenül osztja magának a politika kártyáit, hegy nem tud folyton színre színt adni, megérdemli, hogy azonnal elbocsássák.

Az uralkodó, bár minden kegyelemnek ő a kiinduló pontja, nem mulasztja el, hogy népszerű és hasznavehető miniszterek kegyébe ajánlja magát, amennyiben a mai időben a kegy- vesztett miniszterek a kegy megvonását alkalomadtán kegyük megtagadásával torolhatják meg.

Ma már még a királyi kegy hatásköre is csorbát szenvedett. Mert nemcsak a kegyelmezések nem önkéntes cselekedetei már az uralkodóknak, — ezeket inkább a király tanácsosai eszközük — henem a fejedelem keze még az egyes személyek iránt való kegyosztásban is kötve van. így megértük már azt is, hogy egy hatalmas királynőnek úgyszólván előírták, kit alkalmazzon udvaránál és királyi háztartásában és kit bocsásson el. Nem engedték meg neki, hogy kegyeit azokkal is éreztesse, kik tényleg működő miniszterei előtt gyanúsak voltak és kegyét csak az új kormány kreatúráival szemben volt szabad mutatnia. De még az általánosan tisztelt würtembergi királyt is arra kényszerítették, hogy elbocsássa személyes barátjait. Az Isten kegyelméből valóság, amivel eddig a keresztény fejedelmek dicsekedhettek, kérdésessé lett és ezzel szemben azt a merész hypothesist állították fel, hogy csak a népnél van kegyelem. A népnek Istennel való vetélkedése már nagyon sokszor igen furcsa »mixtum compositum«-ra vezetett. Beállt az a kényszerűség, hogy új formulákat alkossanak, melyek a különböző forrásokból eredő kegyelemosztásokat egy folyóvá egyesítsék. így legújabban: »par la grâce de Dieu et le suffrage universel« fejedelmekről beszélünk.

Ez az alakzat azt a benyomást teszi az emberre, mintha Isten és az emberek között is lehetséges volna a hatalom megosztása. És miért is ne ? Ha a jogot és az igazságosságot nem az igazság örök eszméjéből vezetjük le ; ha minden jognak forrása a hatalom: méltánytalanság-e akkor felhívni