Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
140 A modern társadalom hamis eszméi. gálatkészség, az önlealacsonyítás, ami mind nem egyéb, mint hitvány szélhámosság s levegőt mételyező utálatos rothadás. S mindezen fáradozásuknak nyíltan bevallott czélja nem más, mint Caesar kegye, mindaddig, mig csak osztogathat. Nem minden ember olyan, mint a teosi költő, ki barbiton- jából csak szerelmi panaszokat tudott kicsalni ; az udvaron- czok más-más húrokat pengetnek és ha- a körülmények úgy kívánják, megénekelnek mindent : pártütést, árulást, megénekelik az előbb egekig emelt Caesar csalárdságát, a köztársasági alkotmány szerencséjét, azon hősök dicsőségét, kik törvényes urukat letaszították trónjáról, hogy a megifjult birodalomnak bár törvénytelen, de mindenesetre újdonatúj urakat adjanak. Mig a királyok nemcsak mondották, hogy ők Isten kegyelméből uralkodók, hanem azok is voltak, addig jogosan lehetett őket minden kegyelem kútforrásának nevezni. Ez a viszony azonban évek folyamán lényeges változáson ment át. Még mindig »Isten kegyelméből uralkodó« a nevük, tényleg azonban épen úgy uralkodnak a nép, mint Isten kegyelméből. A sophista úgy magyarázhatná ez ellenmondást, hogy a nép az isteni akaratnak hű tolmácsa — hiszen a nép szava Isten szava — s így alapjában véve Isten és a nép kegyelme közt nincs is különbség, vagy legfeljebb az, hogy amaz közvetlen, ez pedig közvetett. Az egyes ember, sőt egyes néposztályok is a fejedelem kegyére törekszenek, a fölség pedig a nép kegyeit iparkodik megnyerni, illetőleg megtartani. így tehát kölcsönös a kegyelemcsere. Előbb a trón volt minden kegyelemnek kizárólagos forrása, az alkotmányos korszak hajnala óta a fejedelem és a nép kölcsönösen osztogatják egymásnak a kegyelmeket, csakhogy különböző formában. Az uralkodó népszerűségre törekszik s ha szándéka nem tetszik a nagy tömegnek, akkor kerülő utakon iparkodik azt elérni, de még sokkal gyakrabban eltérítteti magát meggyőződésétől s olyanokba is beleegyezik, mik nézeteivel homlok-egyenest ellenkeznek. A fejedelem és nép közt állanak a felelős miniszterek ; ezeknek kettős, sőt hármas feladatot kell megoldaniok : összhangba hozni a király akaratát a népével s összeegyeztetni mindkét fél nézetét a magukéval. Hogy ilyen munkához, bizo-
