Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Kegy és kegyvesztettség. 139

beszél. Ha az ember csak a nyelv hangzására figyel, azt hiszi, hogy az udvaronczok nyelve az előbb említettekhez tartozik ; ha azonban tekintetbe veszszük a szavak értelmét és jelentményét, csakhamar meggyőződünk a nyelv magas koráról^ azonnal észreveszszük, hogy a szent kincstár, szent udvari istálló, szent udvari iroda, sőt még a szent mosogató- és mosókonyha őrei is új életre támadtak. Még a Silentiarius sem hiányzik, mihelyt valami kényes kérdés kerül szőnyegre.

»Hallgatni, hajlongni,

Bohóczként majmolni,

Önérzettől menten,

Ha nincs is tán a fejben :

Sokat mutat manap ez,

Hírt, nevet is hoz, ad ez.«

Tudják ezt a nemes udvaronczok is és eszerint csele- kesznek.

Az olyan fejedelmek, kiket nem szállt meg Nabukodonozor gőgje, megérdemlik őszinte csodálkozásunkat. De nagy ellenállási erővel is kell birniok, hogy a hízelgés mérge el ne kábítsa őket. Ha már a katholikus vallásu udvari pap is azt kérdi, hogy hányszor méltóztatott Ö fölségének ezt, vagy azt a bűnt elkövetni: ha egy salon-pap hangosan hirdeti a kitüntető szerencsét, mely egy búcsújáró helyet valamely herczeg jelenléte által ért: akkor megérthetjük, hogy az udvari férfiak és hölgyek zsebkendőjüket tartják szájuk elé, nehogy az uralkodót körülvevő levegőt leheletükkel bemocskolják ; akkor megmagyarázhatónak látszik, hogy a hízelgés széles körökben terjed el és hogy a dynastia iránt ellenszenvvel viseltető városi tanácsosok a lealázó bálványimádásban versenyeznek az udvaronczokkal, hogy a köztársasági újságírók porba hullanak a felség előtt és a földet érintik homlokukkal ; nem ütközhetünk meg azon, hogy a hivatalnok-sereg magasabb polczra emeli az uralkodót, mint Istent az égben és hogy a kultuszminiszterek készebbek volnának az uralkodónak isteni tiszteletet rendezni, mint megengedni, hogy valamely történeti jelentőségű ünnep továbbra is fenmaradjon ; akkor érthető lesz a hivatalos és nem hivatalos világ nyelve füstölgő tömjénfelhőivel ; érthető lesz az utálatos dicsőítés, a túlságos szol-