Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

" \ ■ - - nmmrnmrn^' ': ??**** ^ *;- ■ .

Gazdagság és szegénység. 127

I

A törvényhozót a szónoknak, a törvény megváltozását a szellem változásának kell megelőznie.

Ha a világ megmarad azon szívtelenségében, mely épen a tőke korszakát jellemzi, akkor kár minden tollvonásért, kár minden elveszett óráért.

A kapitalizmus minden bűnét egy bizonyos emberfajra szeretjük tolni. De ez igazságtalanság. A zsidók üzérkedő szelleme száz, kétszáz és félezred év előtt is ép oly élénk volt mint ma, de a törvényhozás megótalmazta a keresztényt a túlságosan üzérkedő szellemű faj túlkapásaival szemben. Ma a törvénynek nemcsak a zsidók versenyképessége elől, hanem keresztény hitsorsosaink ép oly élénk pénzvágyával szemben is meg kellene minket őriznie. A nagyipar nincs kizárólag zsidókézben, a tőke a keresztény munkást sem zárja ki s azért, hogy a pénz- és birtokvágy az európai embereket soha eddig nem tapasztalt mértékben tartja fogva, azért hogy az áriusi faj a zsidóktól vett oktatást, csak nem lehet igazságtalanság nélkül kizárólag a zsidóságot okolni.

Mit értsünk tulajdonképen a jelzett szellemváltozás alatt ? Felébredését azon keresztény gondolatnak, hogy mi csak sáfárai vagyunk egy bizonyos vagyonnak s hogy ez nem is lehet másképen, mert a vagyont nem mi teremtettük. Jó volna, ha mindig szem előtt tartanók, hogy a birtok és pénz nincs elválaszthatatlanul személyiségünkhöz kötve, pedig a végtelenül bölcs Teremtő, ezt bizonyára megtette volna, ha az emberek üdvére szükségesnek tartotta volna; szem előtt kellene tartanunk, hogy ezekkel szemben az éhség és szomjúság, a lakás és ruházat után való vágy minden egyes emberi teremtményben megvan és a Teremtő is bizonyára azt akarja, hogy ezen kívánságokat kielégítsük. Meg kellene barátkoznunk azon gondolattal, hogy az örök és változhatatlan jog forrását a csillagokon túl, nem pedig az emberek önzésében keressük. Mindaz, mit a kereszténységet megelőző idők, különösen a rómaiak kora a törvényhozás terén alkotott, bármily éleselméjűeknek tűnjenek is fel a meghatározások, bármennyire logikusoknak látszassanak is a következtetések, csak tákolmány lehet, melyet emberi önző törekvések hatnak át. Csak a kereszténység szelleme szabadíthatta