Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Gazdagság és szegénység.

123

nak egész tenger, a szomjúhozó koldusnak pedig csak egy csepp; így lett a zsíros koncz a gazdagé s a sovány falat az elzüllött proletáré ; innen az ádáz küzdelem a birtokos osztály s a keserves szegénység között, innét a társadalmi bűnök és bajok halmaza, a mélységes posvány és bűzhödt pára, melyben a legnemesebb erők haszon nélkül vesznek e 1 Menekülést kerestek, kilábolni igyekeztek a feneketlen pos- vánvból, de nem sikerült. Sajátos varázs veszi körül az ellentéteket, oly varázs, melyet a földi hatalom hasztalan törekszik eloszlatni. Hasztalan törik fejőket a mezőgazdaság tudósai hiába Írnak össze egész könyvtárakat s merítik ki erőiket szak- és folyóiratokban. Óh ! kialudt már a keresztény szeretet vulkánja, ki már a szeráfi tűz. Éleszszétek újra lángra a kialudt üszköt, gyúlaszszátok fel a lelkesedés lángját a hideg szivekben, rázzátok fel a lelkeket dermesztő álmukból világosítsátok fel a keresztény fogalmak iránt elsötétült emberi értelmet s gyújtsatok világot saját kebletekben ! — Adjatok jó példát ! — Mutassátok meg a szegény Lázárnak, hogy nagyobb rossz is van idült sebeknél, ki nem elégített éhségnél és el nem oltott szomjnál ; győzzétek meg a tobzódót, hogy tiltott úton jár, oly ösvényen, mely örvény szélére vezet s a halálba és kárhozatba visz ; rajzoljátok szeme elé ősének képét, aki bíborba öltözve terített asztalnál ült s nem törődött a szerencsétlennel, aki odakünn a küszöbön hevert s ama nyomorúságos falatok után sóvárgott, melyeket a kutyák hurczoltak el az asztaltól; rajzoljátok eléje a dúsgazdagot, mint gyötrik kínjai, mint eped forró nyelve egy csepp víz után ; az a nyelv, mely az egész életen át csak válogatott nyalánkságokat s legfinomabb borokat ízlelt, csak a legbujább beszédeknek szolgált eszközül s a legocsmányabb szavakat ejtette ki ; az a nyelv, mely csak a földi dolgokat dicsőíté s Istennek soha egy dicséneket sem zengett ; az a nyelv, mely szokva volt ahhoz, hogy más ember becsületén rágódjék s nem kímélte sem a tiszta gyermeki szivet, sem a mocsoktalan nőt. Rajzoljátok szemei elé a szegény Lázárt, mint ragyognak sebei, mint csillognak könytelt szemei, mint váltak hitvány tagjai repülő angyalszárnyakká.

Mihelyt újra megértjük az isteni tant, akkor és csakis