Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
■ | VT mam m ; ..— ^.....-.-■■ 122 A modern társadalom hamis eszméi. hálával sem adóznak érte az Istennek. Sőt inkább a szegény kétségbeesetten rázza lánczait s ha hivő, naponkint kéri Istenét, venné le róla a szegénység terhét. Mindent megkísérel, hogy szabaduljon mostoha sorsától, szerencsétlennek tartja magát, mert szegénységben sínylődik, veszélyes ösvényre lép, hogy megszabaduljon tűrhetetlen terhétől, s nem ritkán gonosztevővé lesz, hogy megragadja azt a szerencsét, melyet Isten bölcseségében szeretetteljesen megtagadott tőle, azért mert Ö ismeri az emberi gyöngeségeket. Akadályokat gördít magának örök boldogsága útjára s megörül, ha rátalál azon eszközre, mely mérhetetlen távolságra veti az embert vég- czéljától s összes ereje megfeszítésével építi szerencsétlenségét, melyet szerencséjének vél s örök boldogságának árán is egy órai szerencse után sóvárog ! Más szavakkal, a szegénynek ép úgy át kell esnie a belső barczokon, mint a gazdagnak: a szegényben ép úgy ott rejlik a bűn csírája, mint a szerencse kedvelőében. Ha a gazdag oly lázasan törekednék arra, hogy fölösleges javaitól megszabaduljon, mint a szegény, hogy ama fölösleget magának megszerezze, — a gazdagon segítve lenne; és ha a szegény annyira ragaszkodnék az ő szegénységéhez, mint a gazdag a maga gazdagságához s oly serényen fáradoznék azon, hogy szegénységét megnagyobbítsa, mint a gazdag kincseinek megőrzésén, — akkor a szegényen is segítve lehetne. Szerencsére a gazdag sokkal számosabb kisértésnek van kitéve, mint a szegény, mert míg a szegénynél csak az jöhet szóba, hogy vágyait száműzze és megelégedjék azzal, amije van, addig a gazdagot, azonkívül, hogy vagyonát meg akarja kétszerezni, még más vágyak is emésztik. A gazdagság és a szegénység fogalmai nem maradtak menten a szerencsétlen eszmezavartól. Ma a gazdagságot nem tekintik többé akadálynak végczélunk elérésében, hanem ön- czélnak ; viszont a szegénységet sem tartják erénynek, vagy jónak, mely után az embernek törekednie kell, hanem szerencsétlenségnek. Aki teheti, száműzi a szegénységet s gazdaggá küzdi fel magát, ha csak valamikép is képes rá. Innen a végletek: Krözus vagy koldus; innen a gazdagság világuralma s a többi ember függősége ; innen jut a dúsgazdag
