Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

114

A modem társadalom hamis eszméi.

Ezeknek nem igen kell a mennyei éden, mert van édenjök már itt e földön s nem is igen remélhetnek másikat ott a túlvilágban, mert »a paradiso ad paradisum non est transitus.« Ök azonban kiegyenlíthetnék ezt a dolgot. Törekedhetnének az erényre s ebben gyermekeiket is nevelhetnék ; vagyonuknak százalékát oda adhatnák a szűkölködőnek, termeiket az igazságosság menhelyévé, pénztáraikat a szegények pörsölyévé, lakosztályaikat a didergők melegedő szobáivá, gab- nacsűrjeiket pedig az éhezők éléskamráivá tehetnék ; szabad óráikban — s melyik órával nem rendelkeznek szabadon ? — a felebaráti szeretetet gyakorolhatnák ; Íriszen az irgalmasság cselekedetei ép azon gazdagok számára vannak fen- tartva, akik az aranylánczokat le akarják magukról rázni s reményük, hogy az örök Bíró meg fogja bocsátani gazdagságukat. Ezt kétségkívül megtehetnék a gazdagok, ha a birtoknak szikkasztó, szárító tulajdonsága nem volna. A bőség, melyben úsznak, testök minden élvezetképes részét jól tartja. Erőtől duzzadnak ezek s a szakadatlan gyakorlat által csak erősbekké lesznek. Hiszen ismeretes, hogy a vivő karja az izmok folytonos erőltetése által megerősödik, hogy az énekes hangja erőben és terjedelemben nyer. Míg azonban a különböző tagok erősödnek, addig a szív elhal. Mozdulatlan hustömeggé válik. Földi hatalom nem mozdítja meg e szervet.

A gazdag szíve, melyhez nem férkőzbetik a megilletődés, szeretet és hála érzelme, melyet sohasem melegít fel részvét és irgalmasság, lassú halálnak kitéve felmondja a szolgálatot. A szegény Lázár éhen halhat miatta háza ajtajánál ; fenn zene zendül, pohár cseng s a mulatók torkukszakadtából nevetnek : lenn pedig sóhajtozik a beteg, didergő koldus s boldognak érezné magát, ha a tobzódó asztalának hulladékából csak annyit is kaphatna, amennyit annak kedvencz kutyája egyszerre felfal. Ez a kedvencz kutya irgalmasabb keményszívű uránál, nem ijed vissza a rongyokba burkolt teremtéstől, hanem megnyalja sebeit, melengeti dermedt kezeit.

A kutya megszégyeníti részvétével a gazdag tobzódót, ösztöne többet ér a gazdag emberi érzésénél, nyelve enyhíti, vagy legalább igyekszik enyhíteni a fájdalmat — és a gazdag nyelve ? Ha minden helytelen és illetlen szó malom-