Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Gazdagság és szegénység.

115

■ ' .

kővé változnék rajta, már régen kőhalmaz alá volna temetve. A gazdag — úgy látszik — máskép gondolkozik, mint a szegény. 0 csak az »én«t ismeri, a nyelv minden egyéb névmása fényűzés előtte. Nála minden névmás a visszahozó névmás tulajdonságát ölti fel. — Be kell tehát látnunk, hogy a gazdagság csak nehézségeket okoz s hogy a teve nem mehet át a tű fokán csakúgy »ventre à terre.«

Mit is felelt Ábrahám a pokolban kínzott dúsgazdag panaszára? » Fiam! jusson eszedbe, hogy elvetted a jókat életedben és Lázár hasonlóképen a rosszakat ; most pedig ez vigasztaltatik és te gyötörtetel.« (Luk. XVL 25.) Semmi sem természetesebb és igazságosabb, mint hogy Lázár földi szenvedéseiért itt kárpótlást kapjon s neked a szenvedés jusson osztályrészül.

E szavak az utat is megjelölik, melyen a megholtak lelkei haladnak. Lázárt az angyalok Ábrahám kebelébe viszik,, a gazdag lelkét a pokolba taszítják. Úgy látszott, hogy a gazdag életében nem is ösmerte a szegényt. Ki is törődnék egy sebekkel borított és rongyokba takart döggel ? Ám ott alant a síri sötétségben fénysugár hatolt a gazdag elméjébe, emlékezetében újra maga előtt látja a szegény Lázárt. A távolban megpillantotta őt Ábrahám kebelében. Azonnal felkiáltott: »Atyám! Ábrahám! könyörülj rajtam és küld el Lázárt, hogy vízbe mártván újjá hegyét, enyhítse meg nyelvemet, mert gyötörtetem e lángban.« (Luk. XVI. 24.)

A gazdag életében nem enyhíté a szegény éhségét, de azért a szegény adjon most enyhülést a nyelvét égető kínokra. Különben csodálatos, hogy a legkiállhatatlanabb kínok a szerencsétlennek épen a nyelvét mardosták s ini ezen okból tettük fel a kérdést, midőn az állati és az emberi nyelvet összehasonlítottuk: — »és a gazdag nyelve?«

Úgy látszik, minden bűnös könnyebben téríthető meg, mint a keményszívű gazdag és hogy ezen megátalkodottság a gazdagnak mennyországba vezető útján is akadály számba megy, mert Ábrahám e szavakkal utasította el a dúsgazdagot, aki kérte, hogy figyelmeztetőül küldje Lázárt hasonérzelmű atyafiaihoz : »Ha Mózest és a prófétákat nem hallgatják, ha valaki a halottak közül feltámad, sem hisznek.« (Luk. XVI. 31.)

8*