Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
Honnan a történet meghamisítása. 105 nem szabad kifogásolni. Ha egyik állampolgár megcsalja a másikat, bűntettet követ el ; de ha ugyanezt teszi egyik állam a másikkal, tette nem bűn, sőt bizonyos körülmények között még dicséretes is. »A politikában nincs morál« így szól a közmeggyőződés. A politika erkölcstelensége tehát nem félhet, hogy a történelem elitéli s a történetíró saját álláspontja szerint fel van hatalmazva, hogy a hamisság pártjára álljon, az olvasó elé U helyett X-et rajzoljon, a fönséges igazság helyére a »salus rei publicae«-t helyezze és ezt tekintse mérvadónak történeti kutatásában és Ítéletében ; mindennek daczára a történelmet mégis világitélő széknek merészük nevezni s így az örök Bíróról és annak ítéletéről alkotott képzetet ellenkezőre változtatják s pellengérre állítják. Mi nem állítjuk azt, hogy a politika valaha az erkölcstörvénynek alávethető volna, mi azt hiszszük, hogy az államférfiak — míg a világ világ lesz — ellenszegülnének az erkölcsnek, egyszóval nem hisszük, hogy az emberiség a tökéletesség oly fokára juthatna, mely a rosszat teljesen kizárja s csak a jogost és jót engedi meg ; amit ellenben lehetségesnek és követelhetőnek vélünk, az kivétel nélkül, minden emberi tettnek az erkölcsi törvénynek való alárendelésében áll. Ezen alárendelés a polgári életben tényleg meg is van ; nem akadályozhatta ugyan meg a bűntényeket, de a jogsértések számát lejebb szállította ; nem volt ugyan képes az embereket a rossztól visszatartani, de ama tehetséget, mely a jó és rossz között különbséget tud tenni, mégis meg tudta erősíteni s a káros közönyösségtől visszatartani. Ha a politikai tetteket a lelkiismeret itélőszéke elé állí- tanók s mint minden más tényt az erkölcs álláspontjáról vizsgálnók, akkor mégis föl kellene tennünk, hogy félni fognak az Ítélettől s a jogtalan esetek száma kevesbedni fog; ha azonban ez nem is történnék, a politikának az erkölcsi törvény alá való rendelése által csak nyerhetne az igazság és különösen a történeti igazság. Lehetetlen volna akkor, hogy Richelieu erőszakoskodása Francziaország belpolitikájában s ármánykodása kifelé még