Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

Az emberiség jótevői, népboldogítók.

95

hazugnak ? Oly véghetetlen boldog volt az emberiség a ezézárok uralkodása alatt? Ugyan mit ért Mommsen, a hires történész, »emberiség« alatt? Talán Róma városának nap- lopóit ? A Kis-Ázsiában, Pontusban, Bythiniában és Egyptom- ban élő tisztviselőket ? a világkereskedelem góczpontjain levő római nagykereskedőket ? a rómaiasított barbárokat, kikhez a római politika csak keztyűs kézzel nyúlt? a színészeket, tánezosnőket és courtizanákat, kikkel a római »Jeunesse dorée« mulatott ?

Ha az emberiség fogalma csupán ezen néposztályokra szorítkozik, akkor Mommsen úrnak igaza van ; de ha hozzá vesszük a munkásnépet, a római polgárjogtól megfosztotta- kat, a nemszabadokat, a rabszolgákat, a hatalom és befolyás után törekvők élő zsámolyait, a sanyargatott és rabbá tett népeket s a folytonos embervadászatnak kitett törzseket is : akkor a népboldogítótól nemcsak az anyagi érdekek előmozdítását, nemcsak a gyomor kielégítését várjuk, hanem jóval többet; ha azt tartjuk, hogy a nép boldogságához bizonyos fokú politikai szabadság kívántatik és az, hogy az egyeseknek adott jogok és kiváltságok ne sértsék az összesség jogait : akkor Mommsen úr szerénységéről, ki oly kevéssel beérte, csak magasztalólag szólhatunk !

Ha modern császáraink régi elődeiket akarnák utánozni, Mommsen, ha következetes akarna lenni magához, nem tagadná meg tőlük elismerését. A római czézár-uralom a jelenkori német viszonyok között aranykorszakot teremtene. Csakhogy nem egy német paraszt tanácsosabbnak tartaná ezen örök tavasz elől — ver erat aeternum — idejekorán sírba menekülni.

A vén római szofista, M. T. Cicero megjegyzi, hogy más szabályokat kell követnie a történetírásnak, mint a költészetnek, mivel amannak czélja az igazságot tárni elő, ettől pedig csupán múló gyönyört — mulattatást — várunk.

Cicero teljes joggal adhatott ily utasítást ; a történetírók nem nagyon törődtek vele ; direkte ugyan nem cserélték fel a történetet költészettel, de ha jónak látták, költői mezbe burkolták. Ezt pedig vagy felsőbb akaratra, vagy azért tették, hogy megszerezzék vagy egyes embernek, vagy valamely ősz-