Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
96 A modern társadalom hamis eszméi. tálynak. vagy legalább polgártársaiknak kegyét ; néha puszta pártállásból, saját, és mások érdekének előmozdításából, vagy pedig tárgyilagosság hiányából, tudatlanságból és figyelmetlenségből. Hát Cicero mért nem követte az általa felállított arany- szabályt? Vagy talán nem volt javítani való kora történetíróinak műveiben ? Száz meg száz igazságtalan ítéletet és téves adatot találhatott és czáfolhatott volna meg Titus Liviusban ! Ha az udvari költőkre és jól fizetett hivatalos történetírókra hallgatunk, akkor a fejedelmek sohasem léptek más szándékkal trónra, minthogy boldoggá tegyék népüket és ezen czéljukat el is érték mindig. Ugyan kinek tömjéneztek többet mint XIV. Lajosnak és II. Frigyesnek s ugyan milyen volt a boldogság, melyet elővarázsoltak ? Elhamvasztott városok, elpusztított országrészek, nyomorékká lett emberek tanúskodnak népboldogító törekvéseikről. Ha a nagy forradalom dicsszónokait, az emberi jogok védőit hallgatjuk, akkor az 1789. eszmék azok, melyek egyedül képesek a világot újjá alkotni. S ugyan, hogy állunk ezen ujjáalkotással ? Képzeljük, hogy valami nagy város, vagy még jobban bizonyos széles és hatalmas birodalom lakóit őrültség fogja el, hogy szüntelen rombolnak s hogy dühöngési mániájuk nap- ról-napra fokozódik, — akkor előttünk áll Francziaország- nak 1789—95-ig terjedő története. Az őrültnek is van logikája, de e logika rögeszméből, már alapjában hamis föltételből indul ki; az ebből levont következtetéseket mindenkinek el kellene fogadnia, ha a föltétel igaz volna. A csoda”beteljesedett ! Józan eszű emberek meg vannak győződve a rögeszme helyességéről, a forradalmi elvek igazságáról, okosságnak kürtölik az őrültséget s ma, egy század múlva nagy hangon hirdetik a tanuló emberiségnek az 1789-i eszmék alakjában a népboldogság evangéliumát ; szobrot emelnek a gyilkos Dantonnak s emelt fővel mondják, hogy az 1793-i hóhérok és királygyilkosok nemcsak Francziaország, hanem az egész művelt világ körül halhatatlan érdemeket szereztek. Két egymásnak ellenmondó tanú áll előttünk, két fény
