Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

90

A modern társadalom hamis eszméi.

ápolókká, vallástanítókká, hitszónokokká, orvosokká, szóval mindenné lesznek, amire csak képes a keresztény szeretet.

Kér-e Pater Damián vértanuságáért fizetést? Mintha az önfeláldozást meglehetne fizetni, mintha valaki oly gazdag volna, hogy az áldozatnak csak tizedrészét is megfizethetné! Meg van oldva a talány. Ha oly áldozatról van szó, mely az emberek összes javait fölülmúlja, ha sem pénz, sem becsület, sem méltóság, sem czím nem elégséges, hogy a tett szolgálatot megfizesse, akkor, akinek nincs erős hite, a pályázattól szomorúan félre áll. Pater Damián tette a valóságban csak őrültnek volna tulajdonítható, ha nem volna egy szenté. Akinek vágyai nem terjednek túl a föld porán, az sohasem lesz képes ezt megérteni; aki csak az »egyszeregyet« tudja, az sohasem fog e gondolattal megbarátkozni, de azt senki sem tagadhatja, hogy, ha épeszű ember hoz ily áldozatokat, az megérdemli az »emberiség jótevője« nevet. Mi lenne, ha Fizess és Szurkoldky doktorok bizonyos időre ingyen praxisra e bélpoklosokhoz mennének ! ? A tudomány, nevezetesen az orvostudomány ama ága, mely a lepra gyógyításával foglalkozik, csak nyerne vele és ki tudja, vájjon a klinika e két díszének kemény szíve nem lágyulna-e meg egy kissé a szeretet ezen csodáinak láttára.

Pater Damián azóta meghalt, de vérével a keresztény szeretet folyama nem szakadt meg, tovább-tovább csörgedez kristálytiszta köröket vonva, pusztaságokat és sötétséget megvilágítva, a legkeményebb kövön is utat törve tovább- tovább hömpölyög, míg a kegyelem tengerébe, az égi dicsőség óczeánjába nem szakad.

Egy Pater Damián felér száz ily orvos és művész jótevővel, akiket felhozhatnának állításunk ellen. De ö csak egy a sok közűi. Kevéssé, vagy épen nem ismerik őket, mivelhogy magaviseletük szabálya ez: »Ama nesciri«; nem ismerik őket, mert semmiféle könyv, újság és még sírkő sem szól róluk magasztalólag. Amit tesznek, azt ők maguk úgy tekintik, mintha annak úgy kellene történnie ; a társadalom nem emeli őket magas polczra s ők, az angyalszívűek, sem törekednek erre. A misszionáriusok a kereszténység és keresztény művelődésnek a forró égöv alatt lakó eme úttörői,