Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
Az emberiség jótevői, népboldogítók. 89 speranza«*) átka nehezedik rájuk; ők a »Citta dolente«2) elkárhozott népe, melyet soha véget nem érő kínok mar- dosnak. Minden fájdalomnál érzékenyebben sújtja őket az elhagyottság érzete. Mintha maga az isteni szeretet is elfordult volna ezen szerencsétlenektől. Hol van a pap, hogy az egyház kegyadományait kénytelenek nélkülözni? Hol van, kit Krisztus az összes népekhez küldött, hogy Isten igéjét hirdesse ? Hol a vigasztaló, hogy erősítse lelkűket és képessé tegye a borzasztó kínok elviselésére ? Oh, ajtótok előtt áll, ti szegények. Az Ur nem felejtkezett meg rólatok, bátor szívet ébresztett fel és e szív majd megjelenik. Senki sem parancsolta Isten szolgájának, hogy e szigetre menjen és ott magára vegye a keresztet, senki, hogy ott élve rothadjon el. Elment, mert a részvét, a keresztény szeretet űzte oda. Elment, és a kétségbeesettek keblében a reménység szikráját gyu- lasztotta föl, megmutatta nekik a szeretet hatalmát, magamagára mutatván, fölhívta őket, hogy gondolják meg, mennyivel barátságosabbnak, mindent felölelőnek kell lennie Isten szeretetének. Mikor szorított keblére egészséges és tiszta ember bél- poklost az angyali Ferencz óta? Mikor győződött meg valaha egy ily szerencsétlen nem csak Isten, hanem felebarátai előtt való egyenlőségéről oly kézzelfoghatólag és czáfolhatatlanúl, mint e bélpoklosok Pater Damián által? Exempla trahunt. Szerencsére nem mindig a roszra. A hittérítő fönséges példája hatott hivatástársaira és új áldo- zárok akadtak, akik megosztották Pater Damiánnal a szeretet művét és találkoztak jámbor nők, akik bélpoklos nővéreikkel azt tették, mit Pater Damián tett szerencsétlen testvéreivel és a szegények többé nem érezték magukat Istentől és embertől elhagyatva. Bár az emberi társadalom kitaszította őket kebeléből, hazájuk száműzte őket s a törvény szigorúan megtiltotta nekik a külvilággal való minden érintkezést, az egyház mégis tárt karokkal siet eléjük, szolgái beteg*) »Hagyjatok fel minden reménynyel«, a pokol kapujának felirata Hanténál. 2) Keservek városa.
