Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

88

A modern társadalom hamis eszméi.

Azt hiszszük, hogy az akarat- és szándéknak szintén volna beleszólása.

Ha holnap oly eszközt találnak fel, hogy a fű magától elveszti kesernyés ízét, vagy oly átalános orsót fedeznek fel, hogy minden más orsó fölösleges lesz, nem vesztjük el fejünket és nem zengünk Te Deum laudamus-t. De ha valaki előállana és azt mondaná az édes anyaföldnek: »Kelj föl, vedd ágyadat és kövess engem«, ha jönne és a halálán levőt meggyógyítaná, nem tudnánk elég hálát rebegni és öröm volna égen és földön, minőt emberi szív nem érzett, emberi ész nem gondolt.

Akkor hát az emberiségnek egyáltalában nincs jótevője? Oh igen ! Mindig voltak és vannak, de nem ismerik őket. Különös világ ez a mai világ, tele. van előítélettel, tele színvakokkal, kik érzéketlenek a fénybehatások iránt. A mi hibánk-e az, hogy az emberiség nagy jótevői, kiket ismerünk, a kath. egyház hívei és egyházi öltönyt viselnek és hogy a világi intelligenczia egy tagja sincs köztük?

A Molukki-szigetek egyikén tartózkodó Pater Damián és társai, a szomszédos szigeteken működő jámbor nővérek élő, hangosan beszélő tanúbizonyságok amellett, hogy a világosság gyermekei nem haltak még ki, hogy Isten angyalai még mindig járnak-kelnek a földön, hogy az önfeláldozás ereje még nem fogyatkozott meg, korunk sötétjét szende világosság sugára hatja át, mely a csüggedező kebelt édes vigaszszal és uj, égi reménynyel tölti el. Nincs szükség mindig oly nagyszerű csodákra, mint a halottföltámasztás, vagy a vakok meggyógyítása volt. Az isteni gondviselésnek tetszik néha-néha, hogy másnemű csodákat műveljen és ily lélektani csodákat visznek véghez a Csendes óczeán távoli szigetein.

A jámbor pap ismeri sorsát, melynek elébe megy, ha ráteszi lábát a sziget partjára s tudja, hogy lassú sorvadás és kora halál vár rá. De e szigetet az emberek legszerencsétlenebbjei lakják. Ez a bélpoklosok, az emberi társadalomból kizártak, az örökre számiizöttek szigete ; mindenki iszonyodva kerüli őket, mint a döghalált; a »Lasciate ogni