Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)
I. Rész. Fordítások
HIHH Az emberiség jótevői, népboldogítók. g7 Tudta-e továbbá a feltaláló, hogy szegénység és nyomor leszen osztályrésze? Vájjon epedett és sovárgott-e ilynemű vértanuság után? Hát aztán? A feltalálással és fölfödözéssel okvetetlenül karöltve jár-e az Ínség és mellőztetés ? Egy feltaláló és fölfedező sem tudhatta előre, hogy azokért áldozza fel magát,’ kiket föltalálása és fölfedezése érdekel. Talán mindegvikök remélte, hogy fáradozásainak gyümölcseit élvezni fogja. Egyetlen feltaláló és felfedező sem gördített maga elé szándékosan akadályt, egy sem akart szerencsétlenséget találni ott, ahol szerencséjét kereste. A jótétemények véghezvitelének szándoka és a vértanuság semmiféle szerepet sem játszik a feltalálók és fölfedezők megítélésénél. De vájjon jótékonyan hatott-e az emberiségre minden fölfedező és feltaláló ? Ez nem látszik oly bizonyosnak és megdönthetetlennek, hogy korlátozás nélkül volna szabad az emberiség irányában tett jótéteményekről szólni. Ha volt is egyik-másik föltalálásnak jótékony hatása, de a feltalálók még nem voltak jótevők. Annál kevésbé voltak azok, mert a találmánynak rendszerint a javítás hosszú folyamatán kellett átmennie, mig képes lett a várt hatást előidézni. A kezdetleges találmányon előbb sok más embernek kellett törnie a fejét, mig hasznavehetővé vált. Amit mi látunk, az már nem az első feltaláló műve, hanem valami egészen más. Az alapgondolat talán nem mosódott el egészen, de ez sohasem lett volna elég arra, hogy a mű használható legyen ; számtalan kéznek kellett még hozzáfogni és sok gondolatnak kellett még a feltaláló gondolatával elegyedni, hogy a fa gyümölcseit megérleltessék. Aztán még egyet. Ki mondja, hogy a feltalálók és fölfedezők törekvései mindig arra voltak irányozva, amit igazán föltaláltak vagy fölfedeztek ? A vegyész, ki kivihetetlen eszme után tört, mint mellékterméket találta a caolint; Columbus Kristóf, ki az Indiába vezető legrövidebb utat kereste, nem ezt, hanem Amerikát fedezte fel. Sok példát sorolhatnánk fel, azonban elégedjünk meg a felhozottakkal. Talán a véletlenségnelc emeljünk oltárokat és hozzunk hálaáldozatokat ? A casus fortuitust magasztaljuk mint az emberiség legnagyobb jótevőjét ?
