Munkálatok - 54. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1891)

I. Rész. Fordítások

86

A modern társadalom hamis eszméi.

hogy a mi nemességünk újabban, úgy látszik, a színészekhez járt iskolába. Versenyt játszik velők a szegények javára. Az indító okok talán mások, de az eredmény ugyanaz. Jobban tennék azonban a nemesi műkedvelők, ha a jelmezeikre fordított pénzt a szegényeknek adnák. De hát nekik nagyobb örömet szerez a jólcselekvés komédiája, mint maga a jótett.

Hizeleg nekik a gondolat, hogy a közönség nem a szerencsétlenek, — ami egyedül dicséretes jótékonyság volna, — hanem ő miattuk, a fönséges fejedelmek és nagyméltóságú grófok kedvéért áldoz.

Elérik czéljukat, a szegénység és nyomor a kegyes adományt kezébe kapja; de ne beszéljünk jótevőkről és adakozó szellemekről, hanem inkább borítsuk rájuk a feledés jótékony fátyolát.

Hogy áll a dolog a nagy feltalálókkal és felfedezőkkel ? Ezen dicső férfiak, a földi lét eme bámulatos lángelméi sem jótevői az emberiségnek? Ok, akik nagyobb részt nyomorban vesznek el, míg a világ élvezi amaz adományokat, melyeket ők pazarmódon szórnak ?

Mielőtt ezen ellenvetésekre megfelelnénk, legyen szabad előzőleg néhány kérdést tennünk. Vájjon a nagy feltalálóknak és felfedezőknek szeme előtt igazán és egyesegyedül az emberiség java lebegett ? Nekünk úgy látszik, hogy ők is inkább személyes érdekeiket s nem a közjót tartották szem előtt. Ha valaki szívvel, lélekkel bizonyos dolognak szenteli erejét s munkája közben nehézségekre talál, önkénytelenül támad benne az az erős vágy, hogy legyőzze a nehézségeket és akadályokat; jól megfontolja: mennyi időbe és pénzbe • kerül a munka egyszerűsítése, vagy esetleg az alkalmazott erők szaporítása. Váltig erősíti, hogy siker esetén sem tart igényt jutalomra, annál kevésbé arra, hogy neki tulajdonítsák valamely gép feltalálását, tökéletesítését, vagy czélszerü kezelésmódját. De igy sem lebeghet szeme előtt az emberiség java, hanem legföljebb bizonyos iparág, talán a fonás, papírgyártás, hajózás, vasúti forgalom s effélék fölvirágzása. A világboldogítás tehát kívül esik feltalálási viszketegén; czélja nem az, hogy jót tegyen az emberiséggel, hanem hogy bizonyos iparágnak elsőbbséget vívjon ki.