Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv
48 Első könyv. 12—13. fejezet, nem ritkán aprólékosságokba bocsátkozom ; mert meg vagyok győződve, hogy az ember életére nézve a teljesen körülírt utasítások sokkal hasznosabbak, mint az általános szabályok noha talán az utóbbiak az írónak több fényt és méltóságot kölcsönöznek. Ámde, bármint legyen is a dolog, én csak azt tartom, hogy annak, aki a gyermekek jó neveléséről ír, a legapróbb kicsiségek tárgyalásába is bele kell bocsátkoznia, ha ezek valóban alkalmatos eszközökké válhatnak amaz oly magasztos czél elérésére. S ha ama nagyrabecsült flórenczi iró, akiről fönnebb szólottám, anélkül, hogy legkevésbbé is gáncsolnák érte, egész körülményes oktatásokat szőhetett könyvébe és pedig egyedül azon czélból, hogy finom műveltséget s modort oltson az ifjúságba, úgy ezen eljárás, azt hiszem, nekem is meg vagyon engedve és pedig annál is inkább, mivel azt tettem föl magamban, hogy művemben megmutatom, miként lehet a gyermeket jó nevelés által nemcsak külső, de belső illedelmességre s erényes életre is szoktatni. 12. FEJEZET. Az okok, melyek arra indítottak, hogy első sorban a házasság méltóságáról és szentségéről tárgyaljak. Midőn most az isteni kegyelem segélyével abba kezdek, hogy megmutassam az eszközöket s az útat, miként nevelhetjük a gyermekeket keresztény szellemben, sz. Ágoston mondása jut eszembe, hogy a gyermekek a házasság gyümölcsei. Ha most már, mint az Üdvözítő maga mondja, a jó fa jó gyümölcsöket terem, a jó és szent házasságból is joggal jó gyermekeket várhatunk : nem ugyan mintha ez föltétlenül szükségszerű következmény lenne ; mert hiszen nem ritkaság, hogy jó szülőknek is vannak elfajúlt gyermekeik s megfordítva ; hanem itt csak arról szólok, ami előreláthatólag s közönségesen történni szokott. Azért nem véltem czélsze- rűtlennek első sorban a nevelés kezdetéről s alapjáról, vagyis a házas állapot méltóságáról és szentségéről szólani ; mert, azt
