Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

A gyermekek keresztény nevelése. Első könyv

A jelen könyv megírása nem volt fölösleges.

47

flórenczix) a jó gyermeknevelésről népies nyelven egy kedves könyvecskét írt ; mindazáltal széles tér marad még fönn e tárgy hasznos feldolgozására. Én tehát ezt megkísérlem méltónak tartottam a fáradozásra, és pedig annál is inkább, mivel eljárásom attól, amelyet mások követtek, nagyon elütő. Nem szándékom ugyanis e műben csupán a polgári nevelésről szólam, amennyiben az az emberek ideiglenes javát czélozza — amely utóbbival a bölcselkedők foglalkoznak — az én szándékom inkább az, hogy a keresztény nevelésről írjak, amely az égben való legfőbb fokú s legtökéletesebb boldogságra irányúi. Ennélfogva a gyermeket inkább a maga minéműségében mint keresztényt s az Isten országának tagját, nem mint pusztán embert s valamely földi állam tagját fogom tekinteni, noha az utóbbira is megillető tekintettel leszek. A pogány bölcselők nem ezen szempontból tárgyalták a nevelést, nem is tárgyalhatták s újabb íróink egynémelyike majdnem nyomról-nyomra követi őket.

Akad ugyan az egyházatyák irataiban, kik szentség és tudományosság által tűntek ki, egy pár igen találó hely e tárgyról ; de ezek különböző helyeken szétszórva s mintegy elrejtve vannak s nem képeznek rendszeres egészet úgy, hogy nincs meg a megkivántató hasznuk ; s a nagy tömeg felfogási képességéhez is nagyon kevéssé vannak alkalmazva. Azért föltettem magamban, hogy a közönséges emberek számára fogok írni, kiknek az oktatásra leginkább szükségük van s akiknek száma kétség kívül sokkal nagyobb, mint a művelteké.

Remélem tehát, hogy meg fognak nekem bocsátani, ha azon szándékkal, hogy minél többet használjak olvasóimnak,

pGiovannidellaCasa (szül. 1503-ban Mugelloban, 1544-ben beneventi érsek, aztán velenczei nuncius, IV. Pál alatt államtitkár, rnegh. 1556-ban Rómában) a többi közt »Galateo, ovvero de’costumi« czimen egy illemtant írt, amely számtalan kiadást ért s majdnem valamennyi európai nyelvre le lett fordítva. Fordítónak a »F o i 11 e t« (Montbéliard 1615)-féle kiadás van kezénél, amely a Galateot öt (olasz, latin, franczia, spanyol, német) nyelven tartalmazza. Jó kiadás a Tomaseo-é (Milano, 1825). Della Casa müvei megjelentek Nápolyban 1733-ban 3 kötetben. Florencz, 1703, Velencze, 1728—1729 és 1752, Milano 1806, 4 kötetben.