Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Harmadik könyv

Jr / Mit tegyen az atya, mielőtt fiát valamely udvarhoz küldené. 481 zatra van szükség, hogy valaki urának s udvaronczainak sok­féle gyöngéit békén elviselje és szemet hunyjon azon sérelmek előtt, amelyek egyiket vagy másikat érik. Ennélfogva a türel­metlen, hirtelen haragvó és igen érzékeny természetű emberek semmikép sem valók az udvarba, míg másrészt azok, kik nem tartoznak a szellemes élczelők közé, hanem lassú felfogásúak, együgyüek és egykedvüek, azok az udvarban rendesen semmi egyébre sem valók, mint hogy az udvarbeliek gűnvjának és élczelődésének örökös tárgyát és czéltábláját képezzék. Ezért tehát általában véve nem tartom helyesnek, hogy valaki fiát nagyon is fiatal korában küldje az udvarhoz. Sokkal jobb, ha az ifjú előbb megerősödik a jámborságban és az isteni féle­lemben, ha a tudományokban is kellő kiképeztetést nyert, így sokkal kevesebb veszedelemnek leszen kitéve, mint ha már kora .ifjúságában kerülne oda. Egyébiránt megengedem, hogy e szabály némileg megszorítható. Mert, hála Istennek, vannak még fejedelmek, kik e gyönge csemetéket, értem az előkelők gyermekeit, kiváló szeretettel s gonddal gyámolítják, neve­lik, és őket jeles tulajdonokban s erényben gyarapítani ipar­kodnak. !) így olvassuk a szentírásban, hogy Nabukodo- nozor király meghagyta főkamarásának, Aszfenéznék, hogy válaszszon ki Izrael királyi ivadékai és nemesisarjai közül néhány ifjút, akik királyi udvarában szolgálatokat telje­sítsenek s tanítsa azokat a kaldeusok nyelvére és tudomá­nyára s adjon nekik magasabb nevelést és lássa el őket min­den szükségesekkel, hogy három év múlva a király színe elé állhassanak; ezek között vala a nagy Dániel és az a neve­zetes három ifjú, kik oly csodálatos módon épségben kerültek ki a tüzes kemenczéből : A n a n i á s, M i z a e 1 és A z a r i á s. 2). És valóban, mi lehet dicséretreméltóbb és fejedelemhez illőbb dolog, mint embereket nevelni és mintegy atyja lenni sok ne­mes léleknek, azokat Istennek dicsőségére és a közjó elő­mozdítására oktatásban és kiképeztetésben részesítvén ? *) Antoniano itt bizonyára az ő nagyszívü fejedelmi jótevőjére gondolt, aki az 8 eltartásáról, neveléséről és kiképeztetéséről oly atyai- tag gondoskodott. *) Dániel 1, 3—6. Munkálatok. — Antoniano : Kcr. nevelés. 31

Next

/
Thumbnails
Contents