Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Harmadik könyv
482 Harmadik könyv. 86—87. fejezet. Ha tehát az atya fiát valamely udvarhoz akarja küldeni, amennyire csak lehetséges, jól vezesse be őt a lovagi vagy papi udvarokban dívó szellembe és szokásokba. Mert, ha az ifjú a királyi udvarban több ügyességre és nagyobb tökéletességre tesz is szert a lovagi gyakorlatok s erények körül, mint otthon a szülői házban, mindazáltal nem csekély hasznára válik majd az ily előkészülés, mert ezáltal új állására alkalmasabbá, ügyesebbé lesz és előbb is nyílik majd számára út, hogy fejedelmének jóakaratát megnyerje. Ami a papokat illeti, azoknak, akik tudományos pályára akarják magukat szentelni, a theo- logiában és főleg a kánonjogban kell különös jártassággal bir- niok. Aki titkári állásra óhajt jutni, annak szükséges, hogy írása szép legyen, a latin nyelvet és anyanyelvét tökéletesen beszélje, a történelmet, főleg az újabb korét, a kormányformákat, valamint az egyes államok viszonyait alaposan ismerje s hogy előbb valamely tapasztalt s a dologhoz értő férfiúnak vezetése mellett beletanuljon állásának gyakorlatába, azaz elsajátítsa azon módot, hogyan kell fontos dolgokat és ügyeket intéznie. 86. FEJEZET. A földi fejedelmek kedvéért nem szabad Istent megbántanunk. Mivel minden cselekedetünkben az a fő, hogy Istennek tessünk és lelki üdvünket biztosítsuk, azért jól vigyázzon az atya, hogy fiát magával együtt örök kárhozatba ne döntse. Semmi esetre se küldje tehát őt oly udvarhoz, ahol hitének fényét és tisztaságát mocsok érhetné. Fegyverezze föl őt az isteni félelem pajzsával s a szilárd keresztény meggyőződés szablyá- jával s intse őt, hogy hűség, ragaszkodás, szolgálatkészség, munkásság, éberség, igazlelküség és feddhetetlen élet által iparkodjék fejedelmének kegyét kiérdemelni s ne irigyelje azoknak sorsát, akik görbe és tilos utakon jutottak annak birtokába. Buzdítsa, hogy elejétől fogva igaz kereszténynek mutassa magát, aki kész földi urát mindenben szolgálni, ameddig ez a kötelesség ellenkezésbe nem hozza őt mennyei Urával, kinek első sorban esküdött hűséget a keresztség szentségében. Mert, ha a földi úr olyasmit parancsolna, ami a nagy és örök Isten
