Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Harmadik könyv

478

Harmadik könyv. 84. fejezet.

korlásában másoknál és kevesebbet társalkodjék a világiakkal, mint a papokkal és szerzetesekkel. Kerülje a világ hiúságait, tanuljon szorgalmatosán és éljen hivatásának. De másrészt a szülők is gondoskodjanak, hogy vallásos és tanult férfiak legyenek fióknak tanítói, hogy így évről évre mind jobban megismerje ama nagy kötelezettségeket, melyeket a papi, vagy szerzetesi pálya fog rá róni. A papoktól és szerzetesektől ugyanis joggal megkívánható, hogy kitűnjenek minden keresztény erényben, hogy igazán a föld sava s a világ világossága legyenek. »De ha a só megromlik«, mondja az Üdvözítő, »m ivei só z- nak? Semmire sem való többé, hanem hogy kivettessék és eltapodtassék az emberektől.«1)

84. FEJEZET.

A fejedelmi udvarok.

Nem tagadható, hogy sok ember csupa kényelemből nyugalmas, hogy ne mondjam tunya és tétlen élétre adja magát, otthon ül, jövedelmét fogyasztja, egyébként pedig nem törődik a világgal, sem azzal, hogy nevet és tiszteletet szerezzen magának. Ha ezt azért tennék, mert a földi dolgokat kevésre becsülik, vagy azon czélból, hogy a világ csábításait és cselvetéseit elkerüljék s lelkűknek üdvösségéről annál jobban gondoskodhassanak, nem lehetne őket emiatt gáncsolnunk. Ez azonban ritka eset és az ok, amely őket ily életre viszi, legtöbbnyire nem más, mint a szívnek bizonyos tompultsága, dologkerülés és a munkától való irtózás. Még szűkebb otthonukban is csak igen ritkán vállalkoznak nagy dologra, dicső tettre, hanem életüknek javarészét szégyenletes tétlenségben töltik azon ürügy alatt, hogy a nyugalmat és a visszavonultságot kedvelik.

Azért úgy vélem, hogy nem kell föltétlenül gáncsolni azon családapák eljárását, kivált ha a nemesi osztályhoz tartoznak, akik egyik-másik fiokat hazájukon kívül valamely világi, vagy egyházi fejedelem udvarába küldik. Különböző városok és országok látása, különféle szokások és erkölcsök megfigyelése,

') Máté 5, 13.