Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Harmadik könyv

 fejedelmi udvarok.

479

tekintélyes emberekkel való érintkezés, fontosabb ügyekkel való foglalkozás, az emberi sorsnak változandósága, melyet részint önmagunkon, részint másokon tapasztalunk, mindezek oly dolgok, melyek által az értelmes eszü és éleslátásu ember sokoldalú ismereteket és bőséges tapasztalatokat gyűjt magának ; a tapasztalás pedig a bölcseség anyja. Az előkelők udvaraiból mint faiskolából kerülnek ki azon férfiak, akik békében és háborúban, városokban és a vidéken, az állam kormányzásában, tanácstermekben, községek és családok vezetésében a legkiválóbb helyeket elfoglalni hivatvák. Sokan, akik hónukban talán teljesen ismeretlenek maradnának, fent az udvaroknál gyakran híres emberekké válnak, kik hazájuknak és családjuknak nem kis dicsőséget és becsületet szereznek. Mert másoknak példája, a dicsőség után való vágy és olykor a kényszerítő körülmények is szorgalmasokká és törekvőkké teszik őket. Továbbá az udvarok, főleg az egyházi nagyokéi bizonyos tekintetben hasonlítanak a kolostorokhoz. Az ifjak ott egy úr fen- hatósága alatt állanak, rendesen egyazon fedél alatt laknak s a legtöbbször ugyanegy asztalnál étkeznek. Kinek-kinek megvan a maga hivatala és találhat alkalmat arra, hogy erőit és tehetségeit gyakorolja és kiképezze. Az ily udvarok mintegy iskolái az illemnek, udvariasságnak és művelt modornak, menedékhelyei az erényes szegényeknek, ahol a szellem serkentést és kiképzést, az erény és tudomány jutalmat nyer, s ahonnan időnkint okos és tapsztalt férfiak kerülnek ki, hogy azután a különböző országokban az emberiség jólétén munkálkodjanak.

Ezen okok alapján, amelyekhez még többet is adhatnék, teljességgel nem ellenzem, hogy az atya egyik vagy másik fiát, hazulról valamely külföldi, vagy ha saját országának is van fejedelme, annak udvarába ne küldje, annál is inkább, mert méltányos, hogy az ország fejedelmét saját alattvalói szolgálják. S a mint már megjegyeztük, az udvarnak mintegy iskolának és nevelőintézetnek kellene lenni, hol a fejedelem önmaga képezze azon férfiakat, akikre a különféle hivatalok vezetésénél és gondozásánál s az államkormányzat ügyeiben és munkálataiban szüksége van. Mert senki sem születik mint kész mester, hanem mindenkinek szüksége