Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Harmadik könyv

Miként gyakorolják a jogászok és orvosok tisztüket kér. módon, 463

nak nem tesznek ítéletet, és az özvegy nem jut be hozzájuk.«1)

Nem, a mi bíránknak nem szabad ezek közé tartoznia. Ne hagyja magát elvakíttatni az arany csillogása által, a személyes tekintet se legyen rá hatással, hanem legyen mindig és mindenütt fáradhatatlan védője az igazságnak és fentartója a családi- s a közbékének.

Az okos családatyának mindig azon kell lennie, hogy gyermekeivel szemben megőrizze atyai tekintélyét. Ennélfogva adjon időnkint az ifjú jogásznak szelíd tanácsokat és iparkodjék bölcs tanácsai által lehűteni az ifjú vér hevét, mely benne az új borhoz hasonlóan forr. »A tudomány felfuval- kodtat, a szeretet pedig épít«2) mondja sz. Pál apostol. Ha a fiatal emberek kikerülnek az egyetemekről, közönségesen nagyon sokat tartanak maguk felől. Azt hiszik, hogv mindent tudnak, másokat lenéznek és mindjárt készek a vitatkozásra és czivódásra. Hogy maguknak nevet szerezzenek, szívesen fognak nehéz vállalatba, miáltal sokszor viszálykodást és békétlenséget idéznek elő s merész és veszekedő emberek hírébe jutnak s eképen egész jövőjüket tönkre teszik. Azért a jó atya intse fiát, hogy legyen alázatos és leereszkedő, másokat becsüljön és ne gondolja, hogy már mindent tud s hogy már nincs mit tanulnia. Mert a gyakorlatot, tapasztalatokat s az életbölcseséget csak az évek hosszú során át szerezzük meg s a legjobb út széleskörű tudományhoz jutni: azt tartani magunkról, hogy még semmit sem tudunk.

Ugyanez áll az orvosokról is. Nekik se legyen főczéljuk a mulékony nyereség, amely minket oly hamar elhagy s melyet nekünk is oly hamar el kell hagynunk. A szegényeket ugyanazzal az odaadó szeretettel gyógyítsák, mint a gazdagokat, ne legyenek az emberek hóhérai és szorgalmasan tanuljanak. Mert nagy vétek nyilvánosan gyakorolni oly művészetet, amelyhez valaki nem ért, embertársai javának és életének nagy veszedelmére.

Szóval, orvosok, bírák s hasonló állású egyének minden

') íz. 1. 23.

2) Kor. I. 8, 1.