Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Harmadik könyv

464

Harmadik könyv. 75—76. fejezet.

erejükkel azon legyenek, hogy úgy viseljék hivatalukat, hogy egyrészről a haza javára fordítsák tehetségeiket, másrészről pedig, tudományuk által szerény megélhetést, biztosítsanak maguknak ; és ami még fontosabb, tegyenek mindent Isten dicsőségére, és így egykoron elnyerik Istentől a mennyben örök jutalmukat.

75. FEJEZET.

A katonai pálya.

Amint az állam mibenlétéről és szervezetéről szóló különféle munkákból kitűnik, ennek nem csupán földmívesekre és iparosokra, bírákra és tanácsosokra, kormányzókra és elöljárókra van szüksége, hanem hadi hatóságokra s katonákra is, akik a békét fentartsák, a hazának szabadságát megótalmazzák és azt minden ellenséges támadás ellen megvédjék. Azért a katonai állás derék és dicséretre méltó állás. Míg ugyanis a háború egyrészről az emberiség legszentebb törvényeit sérti meg, ha merő dicsszomjból és hírvágyból viseltetik és valamely gyöngébb szomszédnak elnyomására irányúi, addig másrészről szent kötelesség, ha jogos alapon indúl meg, t. i. a jogtalanság és durva erőszak visszatorlására, a békének, jognak és Isten dicsőségének védelmére. Ezért a szentírás sem az ó-, sem pedig az újszövetség könyveiben nem kárhoztatja a katonáskodást. Midőn J á n o s, az isteni Üdvözítőnek előhírnöke, a különböző néposztályoknak, kik hozzá jövének, bűnbánatot hirdetett s kinek-kinek állása szerint üdvös tanácsokat osztogatott, katonák is fölkeresték őt, hogy meghallgassák. És ő nem utasította el őket magától, nem is dorgálta állásuk miatt, hanem azon kérdésükre, mit tegyenek, hogy üdvösségüket elnyerjék, sz. Lukács szerint így felelt: »Senkit, se bántsatok, se ne erőszakoskodjatok és elégedjetek meg zsoldotokkal.«1)

Tehát nincs megtiltva, hogy az atya katonai pályára adja s képezze fiát, ha különben arra hivatottnak látszik testének

■) Luk. 3, 14.