Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Harmadik könyv
A dologtalanság kerülése. 441 nál könynyebben keletkezik és tartatik fenn a barátság. Ott, ahol a nemzetiség, szokások és az állás különbözők, ritkán jön létre barátság és ha igen, úgy csakhamar felbomlik. Az erkölcsök hasonlóságából, a tanulmányok közösségéből, az ugyan- azonegy czélra való törekvésből és végre az akarati megegye- zőségből sarjadzanak a legszívélyesebb barátságok. Melyek már most a barátoknak kölcsönös kötelmei? Állandó szeretet jó és balsorsban, egymás javairól való készséges gondoskodás, az öröm és fájdalom közös viselése, egymásnak gyakori meglátogatása, bizalom és nyugodtság a magán és nyilvános ügyekről kezdett beszélgetések folyamán s végre őszinteség a tanácsadásban. Mindezen és ezer más hasonló cselekedetről, melyeket a valódi erény és tökéletes szeretet hoz létre, nem beszélek tovább ; mert ezekre eléggé megtanít bennünket a keresztény szeretet. Ha azonban az Udvö- zitő megparancsolta, hogy felebarátunkat úgy szeressük, mint önmagunkat, mennyire kell akkor barátunkat szeretnünk, ki a bölcsészek tanítása szerint második énünket képezi. (50. FEJEZET. A dologtalanság kerülése. Miután röviden láttuk azon különféle veszélyeket, melyek az ifjúságot környezik, térjünk vissza oda, ahonnan tulajdonképen kiindultunk és folytatólag mondjuk el, hogyan kell amaz akadályokat legyőzni, melyek a nevelést megnehezítik vagy meghiúsítják. Ezek között, véleményünk szerint, a dologtalanság az ifjúság legveszedelmesebb ellensége, mely azt minden más rosszra és bűnre csábítja. A szentírás azt mondja: »Sok gonoszra tanít a henyélés«1) és ismételve hangsúlyozza, hogy a dologtalanok az érzékiség és tiltott vágyak igáját viselik. Az emberek eme faja az emberi nem söpredékét képezi. A szegényebbek közöttük inkább koldulnak, minthogy dolgoznának s ámbár egészségesek és erősek, városról-városra kóborolnak. Mások kártyán, ‘) Sir. 88, 29.
