Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Harmadik könyv

440

Harmadik könyv. 59—60. fejezet.

Azon jó erkölcsű, istenfélő és szelíd ifjak, akik már gyermekkorukban társai voltak neveltünknek, legyenek most és a következő években is az ő barátai, föltéve, hogy helyes gondolkodásukat és életmódjukat megtartották. Uj barátságok kötésétől sem kell őt eltiltani, ha látjuk, hogy ezek hasznosak rá nézve. De az atyának az illető személy jelleméről és gondolkozásmódjáról előbb alapos értesülést kell szereznie és mindenről pontos tudomást vennie, mielőtt fiának a vele való társalgást megengedné. Legyen állandóan éber és soha se tévesz- sze el őt szemei elől. Figyelje meg természetes hajlamait,jellemét és külső magaviseletét, szülői iránt való magatartását, ruházkodását, esetleges hiúságát és kíváncsiságát. Kérjen tőle számot minden tettéről, de éreztesse vele, hogy neki inkább a dicséret, mint a szigorú ellenőrzésben, telik kedve. Távol minden túlságos gyanakodástól, sötét kedélytől és állandó szemrehányástól, mutassa ki az engedelmes ifjú előtt, hogy mily jó véleménynyel van felőle. Emez pedig legyen meggyőződve, hogy az atya gondos szeme folyton őrködik fölötte.

59. FEJEZET.

A barátság kellékei és kötelmei.

Az ifjak jó és rossz társaságáról és beszélgetéseiről szóló fejtegetésünk természetszerűleg a barátságra terelte figyelmünket. Oly tárgy ez, mely természeténél és tulajdonságainál fogva a keresztény nevelésre nézve nagyfontosságú. Oly ismeretségek, melyek utazás alkalmával és más hasonló körülmények közt egész véletlenül szoktak köttetni, szintén egy nemét képezik a barátságnak és néha kezdetét képezik ama szorosabb és tartósabb viszonynak, mely a becsületen, az erényen és Krisztus szeretetén alapszik. Olyan barátság, mely önzésen és élvezeten alapul, nem érdemli meg eme tisztes nevet. Ez csak külszíne az igazi barátságnak, nem ritkán czivakodást és bűnt szül. Tartama rövid. Az igazi b a r á t ellenben barátját barátjáért és Istenért szere ti. A barátság egyébiránt a gondolkozásmód azonosságában és ajellem megegyezésében gyökerezik. Minél nagyobb ezen hasonlóság vagy egyezés, an-