Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Harmadik könyv

422

Harmadik könyv. 46—47. fejezet.

46. FEJEZET.

A leányok képzése.1)

Ami a leányokat illeti, véleményem az, hogy azok, kik az alsóbb néposztályokhoz tartoznak, legalább olvasni tanuljanak, a középosztályhoz tartozók pedig írni is: ellenben a magasabb osztályokhoz tartozó lányokra nézve, akik arra vannak hivatva, hogy később nagyobb háztartást vezessenek, okvetlenül szükséges, hogy nemcsak folyékonyan olvasni és írni tudjanak, hanem egyszersmind a számolásban is jártasak legyenek. Azt azonban, hogy a fiukkal együtt s ugyanazon tanítók által ok- tattassanak az idegen nyelvekre, szónoklattanra és a költészetre, nem tartom czélszerűnek . mert én ebben semmi hasznot nem látok sem rájok, sem pedig a társadalomra nézve. Sőt inkább félek, hogy ők, akik enélkiil is természetüknél fogva a hiúságra hajlandók, ezáltal még hiúbbak és gőgösebbek lesznek és sz. Pál apostol utasításai ellenére mindenütt uralkodni,

') Amit Antoniano ezen fejezetben a leányok oktatása és képzéséről mond, manapság magától érthetőleg túlhaladott álláspont. Mert a társadalmi viszonyok s a nők állása a társadalomban azóta sokban változott. A különböző osztályok nem állanak többé egymással szemben oly mereven és elzárkózottan, mint az előbbeni időben, hanem jelentékenyen közeledtek egymáshoz s a köztük lévő különbség mindinkább elmosódik. Más viszonyok más szükségletekkel járnak. Ami ezelőtt 300 évvel fölöslegesnek vagy legfölebb hasznosnak és kellemesnek tűnhetett föl, ma már szükséges. így a leányoknak is manapság alaposabb képzésre van szükségük, mint ezelőtt, mert az élet velők szemben különböző tekintetekből magasabb követelményekkel lép föl. A napszámos, kézműves és földmívelő lányának manapság jó elemi iskolai képzettségre van szüksége, azaz kell, hogy jó oktatást nyerjen a vallástanból, írásból, olvasásból s a női kézimunkából. Bizonyára dicséretes, ha a szülők, kiknek a körülmények megengedik, lányaikért többet tesznek, magasabb képzettségben részesítik őket, mint amilyet a közönséges népiskola nyújthat ; csakhogy ennek alaposnak és gyakorlatinak kell lennie, kerülje a hiú hóbortot és puszta fényt, el ne idegenítse a leányokat az otthoni élettől, hanem inkább arra készitse őket elő az ész és szív gondos művelése, a jellem megnemesítése s azon ismeretek és kellékek elsajátítása által, melyeket állásuk és viszonyaik megkívánnak.