Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Harmadik könyv
A pogány klasszikusok használata. 407 Már elbeszéltem, hogy mily gonddal szoktatták a régi perzsák gyermekeiket szerénységre, az elöljáróság iránti engedelmességre és evés-ivásban való mértékletességre és pedig úgy a tanítók s más tisztes öregek jó példája, mint czélszerű tanítás által. Az igazságosságban is nyertek oktatást, amennyiben a tanítók bírákként is szerepeltek, lopás, rablás, csalás, becsületsértés és erőszakoskodás miatt emelt panaszaikat meghallgatták s azokat, akiket bűnösöknek találtak, megbüntették, nemkülönben azokat is, akik ártatlant vádoltak be. Különösen szigorúan büntették az oly gyermekeket, akik hálátlanok voltak, mert megvoltak győződve, hogy a hálátlanok egyszersmind lusták, hanyagok Isten, szülőik, hazájuk s barátaik iránti kötelességeik teljesítésében s hogy a hálátlanság mindig ar- czátlansággal párosul, amely utóbbi minden lehető gonoszságra s alávalóságra vezet. Ha már azon emberek, kik az igaz Istent nem ismerték, gyermekeiket oly gonddal nevelték, mily buzgósággal köteles a keresztény tanító magát magasztos feladatának szentelni. Nagyon tévedne, ha azt hinné, hogy feladata csupán abban áll, hogy tanítványait megtanítsa a nyelvtan szerint beszélni s nem egyszersmind arra is, hogy Isten törvénye szerint éljenek. Szent Ágoston fájdalomtól eltelve e veszélyes csalódás miatt, melybe oly sokan esnek, így kiált fel: »Nézd, Istenem, nézd, mint vigyáznak az emberek fiai a betűknek és szótagoknak általánosan elfogadott szabályaira, míg a soha el nem múló üdvnek tőled nyert örök szabályait teljesen ügyeimen kívül hagyják.*) 37. FEJEZET. Megengedhető-e a régi nyelvek tanításánál a pogány klasszikusok használata vagy sem ? '-) A keresztény nevelés czélja különösen abban áll, hogy a gyermekek szívében megvesse az erényes életnek alapját. E >) Vallom. I. 18. 2) Az álláspont, melyet Antoniano ezen fontos kérdésben elfoglal, azonos a kath. egyháznak minden időbeli álláspontjával.
