Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Harmadik könyv

408

Harmadik könyv. 37—38. fejezet.

czél elérése elé kétségkívül jelentékeny akadályt gördít azon körülmény, hogy a tanítványoknak a régi nyelvek ismeretét, a szónoklattan szabályait és sok más dolgot ama régi írókból kell meríteniök, akik hamis isteneket imádtak. Ezek az észnek csupán természetes világosságával rendelkeztek, sőt az is igen el volt náluk homályosulva. Ezért irataikban számtalan tévely található. Véleményük az emberi élet czélja és rendeltetése felől egészen elüt a mienktől. Törekvéseik legfőbb czélja e csalfa világ hiú dicsó'sége volt. Hogy irataik többnyire sikamlósak, erkölcstelenek s hogy a szép szavak, melyekkel a bűnt feltüntetik, mindmegannyi tőrök, melyekkel a gyanútlan lelkeket veszélybe csalogatják, azt itt csak mellesleg említjük.

Azért sok mély belátási! ember azt tartja, hogy a pogá- nyok iratai nem gyermek kezébe valók. Szent Ágoston pl. panaszkodik, hogy ifjúkorában bizonyos Aeneas bolyongásait kellett beemléznie és Didó halálát, aki, mint a költők mesélik, szerelemből ölte meg magát, kellett megsiratnia, míg saját tévedései s lelkének halála fölött egyetlen könyet sem ejtett.x)

Épígy panaszkodik e nagy egyházatya ama szokás bor-, zasztó hatalma fölött is, mely az őkorabeli ifjúságot — s adná Isten, hogy ne lenne úgy korunkban — a hamis istenek piszkos történeteinek tanulmányozására kényszerítette s a szerencsétlen ifjakat hasonló gyalázatos tettek elkövetésére, ingerelte, mialatt azt hitték, hogy ezáltal az égi isteneket utánozzák s nem az ördögöket s erkölcstelen embereket, kiket a pogányság balgán isteneknek tartott.2)

Mindazonáltal nem lehet tagadni, hogy a pogány írók tanulmányozása. ha az elővigyázattal történik, sok hasznot nyújthat. A szentírásban olvassuk, hogy Mózes s Dániel az egyp- tomiak és babvloniak tudományaiban igen jártasak voltak. A mi szentatyáink is, egyházunk e fényes csillagai, olvasták a pogány költőket, szónokokat, történetírókat s tanulmányozták a pogány bölcsészek műveit. De ők megvizsgálták s megválogatták azokat s nem helyeseltek mindent különbség nélkül. Ok az értékeset a haszontalantól, vagy épen károstól nagyon jól

') Vallom. I. 13. 2) Vallom. I. 16.