Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Második könyv

Ezen nevelési módszer ellen felhozható ellenvetések czáfolata. 335

szentségek gyakori vétele azt fognák eredményezni, hogy mindenki lelki életet akarna élni és szerzetes óhajtana lenni s hogy a törvényszékeket, kaszárnyákat, kereskedéseket és műhelyeket be kellene zárni.

Mielőtt ezen ellenvetésre felelnék, úgy hiszem, helyén lesz figyelmeztetni ellenfeleimet művem czímére, mely igv hangzik: »A gyermekek keresztény nevelése.« Ha tehát az ifjúságot más úton akartam volna vezetni, mint a melyet számunkra Jézus Krisztus kijelölt, végre is megkímélhettem volna magamat e munka megírásának fáradságától. Továbbá azt kérdem bírálóimtól, vájjon igaz-e az, hogy a régi bölcsészek erkölcstani és politikai irataikban az ember végczél- jául a földi boldogságot állítják fel, minthogy a tulvilági életről csak homályos és zavart képzeteik voltak és vájjon nem helyezik-e ezen boldogságot az erényes cselekvésbe elany- nyira, hogy a polgártól minden erkölcsi és észbeli erény gyakorlatát kívánják, mely erények egyébiránt a természeti erőket túl nem haladták.

Ha pedig már a bölcsészek oly fenséges czélt tűztek maguk elé, hogy annak elérésére csakis az erényekben tökéletesen kiképzett ember volt képes, mi kívántatik akkor a kereszténytől, kinek czélja sokkal fensőbb. t. i. az örök boldogság ! Ki ne tudná, hogy e magas czél elérésére nincs más eszköz, mint a jó cselekedetek, melyeket Isten kegyelmével viszünk véghez és melyek ama magasztos isteni erények : a hit, remény és szeretetnek alapján épülnek, melyek a bölcsészek előtt teljesen ismeretlenek voltak ! Az Isten kegyelme azonban, mely cselekedeteinknek életet és erőt kölcsönöz és azokat a mennyországra érdemesekké teszi, a szentségeken mindmegannyi arany csatornán keresztül áramlik reánk, nemkülönben az ima, ezen hű követünk és szószólónk útján, aki ügyeinket és bajainkat az isteni irgalom trónja elé viszi. Ha végül bizonyos, hogy a mennyország kapuja csak Isten barátjai számára áll nyitva, hogy Istennel való barátságunk, mely az ő jóságának merő ajándéka, csak a nevezett eszközök által tartható fenn és tehető bensőbbé, hogy a kegyelem a vele közreműködőknek új kegyelme