Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Második könyv

334

Második könyv. 136. fejezet.

»Irgalom atyja, hálát adok minden jótéteményedért, melyekben részesítettél■!« Ily módon hasson oda az atya, hogy gyermekei lassankint hozzászokjanak ezen imácskáknak egyikét vagy másikát a Megfeszített képe előtt ájtatosan elvégezni. Reggel fölkeléskor ők maguk indítsák fel magukban keresetlen és egyszerű szavakkal a fönnemlített áhitatger- jedelmeket, például igv imádkozva: »Én Jézusom, e napon egészen a te szent szolgálatodra szentelem magamat ; kegyelmed segélyével ma egy bűnt sem akarok elkövetni.« Koruk haladtával szoktassuk őket, hogy nemcsak minden ellenszenv nélkül, de sőt szívesen és örömest végezzék a lelkiismeret vizsgálását és egyéb vallási gyakorlatokat.

De épen nem szabad gyermekeinktől mindent egyszerre oly pontossággal és szigorral követelni, mint valami kézművestől vagy napszámostól : törekvésünket inkább arra keli irányoznunk, hogy a jót megkedveljék s becsülni tanulják, hogy igv abban tetszésüket leljék s azt örömmel és élvezettel cselekedjék. így lassankint, de biztosan jó szokás fog kifejlődni bennük, mely az erény gyakorlását könnyűvé és kellemessé teszi.

136. FEJEZET.

Felelet nehány ellenvetésre, melyek adott nevelési módszerem ellen netalán felhozhatók.

Ha könyvem tudós és ismeretekben gazdag férfiak kezébe jut, azt jegyezhetik meg róla, hogy nem bir a tudományosság színezetével, sem valami mély bölcselet nem lelhető fel benne : de talán még sokkal komolyabb és súlyosabb ellenvetést is tehetnek. Ezen nevelési módszer, fogják mondani, ha általánosan követnék, az emberi társadalomra több kárt hozna, mint hasznot : mert ahelyett, hogy nemeseket, államférfiakat, katonákat és polgárokat képezne, akikre a hazának szüksége van, csak barátokat nevelne, akik csupán arra valók, hogy a karban énekeljenek, czelláikban imádkozzanak és tanulmányokkal foglalkozzanak. Mert a jámborság ezen gyakorlatai, imák és lelki ismeretvizsgálások és a