Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
284 Második könyv. 105. fejezet. Ezen mondás annyira tetszett neki, hogy azt palotájában több helyen s a nyilvános épületekre is bevésetté. Mennyivel inkább illik tehát a keresztény szülőkhöz, hogy gyermekeit ezen szent parancs teljesítésére intsék ! Ha ez megtörténnék, sokkal kevesebb perre és ügyvédre volna szükség és az emberek nagyobb szeretetben és békesége- sebben élnének egymás között. 105. FEJEZET. A megelégedés és a takarékosság. • A betegség csak akkor gyógyítható alaposan, ha annak tulajdonképeni okát eltávolítjuk és a baj gyökerét kiirtjuk. Ha az emberek az apostol példáját követnék, ki a filippiek- hez így ír: »Én megtanultam, hogy amim van, azzal megelégedjem,«1) akkor a fösvénység és a hírvágy, mely kétségkívül minden bajnak oka, nem csábítaná őket arra, hogy annyi lopást kövessenek el és meg nem engedett nyereség elérése végett oly sok hamis eszközt gondoljanak ki, annál kevésbbé ragadná pedig őket erőszakos és nyilvános rablásra, mint ez gyakran megtörténik. Az egész baj abban gyökerezik, hogy az emberek nem elégednek meg, nem mondom, a szegénységgel, hanem az egyszerű jóléttel és a szükségessel ; mindenki túl akar terjeszkedni a fényűzésben, élvezetekben és mindennemű tékozló kiadásokban azon mértéken, melyet állása számára kijelöl. Ebből azután veszedelmes zavar keletkezik a társadalom minden rétegében és végre magának az államnak romlása is; és, miután a tulajdon vagyon többé már nem elégséges a korlátlan szenvedélyek kielégítésére, végtére mindenáron más jószágát akarják elrabolni. Vannak gazdagok, akik telhetetlen hírvágyukban, valamint a gazdagság szerzésében határt nem ismernek. Mások henyeségre adják magukat s noha szegények, ) Filipp. 4, 11.
