Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
A lopás kárhozatos volta. 279 kezd bennök, különösen vigyáznunk kell, hogy a cselédség s a háznép hű legyen. Hányán vannak ezek között, kik haszonlesésből a rosszul nevelt ifjút reábeszélik, sőt támogatják is, hogy atyja vagyonát eltékozolja, csakhogy torkosságát, bujaságát, játék- s egyéb féktelen ifjúkori szenvedélyét kielégíthesse ! Ezért kiválóan őrködjék az atya gyermekei fölött; különös gondot fordítson kortársaikkal való érintkezésökre. Mert az ifjúságot számtalan és igen nagy veszély környezi, főleg a mai igen romlott korban. Sokan talán azt fogják erre megjegyezni, hogy könnyű tanácsot adni és szabályokat felállítani, de ezeknek kivitele a gyakorlatban sok nehézségbe ütközik. Ez minden esetre igaz. De mindennek daczára az atya ne veszítse el bátorságát, hanem bízzék az isteni kegyelemben. Ha ő gyermekeit zsenge koruktól fogva mindig azon keresztény ösvényeken vezette, melyeket neki eddig kijelöltünk, ha gyermekei előtt tekintélyét és egyszersmind szere- tetét megtudta őrizni : akkor minden könnyebben fog neki sikerülni, mint azt képzelhetnők és kitartó őrködésének és fáradozásának édes gyümölcseit fogja élvezni. 102. FEJEZET. A lopás kárhozatos volta. A családapának nincs szüksége hosszas beszédekre, hogy gyermekeiben a lopás iránt undort ébreszszen, ha ezek már eszökkel élni és az erény szépségét s a bűn rútságát felfogni képesek. Elég, ha azt mondja, hogy ezen bűn ellenkezik az erények királyával, az igazságossággal ; mert ennek az a sajátja, hogy mindenkinek megadja a magáét, míg a tolvaj az idegen jószágot igazságtalanul eltulajdonítja. A lopás oly aljas bűn, hogy nemes lélek arra nem vete- medhetik és csak a legaljasabb rabszolgáknak tulajdonsága, kiket az ókor tolvajoknak nevezett. A polgári törvények a tolvajokat mindenkoron üldözték és a legszigorúbb büntetésekkel, sőt halállal is sújtották.
