Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
272 Második könyv. 98. fejezet. egykorú olyan gyermekekkel is bizalmasan érintkezik, kik szülőik hanyagsága folytán romlott erkölcsüek, alapos a félelem, hogy azoknak beszéd- és cselekvési modorát el fogja sajátítani. Romlott természetünk magában hordja a bűn gyújtó anyagát, mely számtalan titkos módon fog tüzet. Ezen igazságot röviden így fejezi ki a szentírás: »A ki szurokhoz nyúl, beszennyezi vele magát.«1) 98. FEJEZET. A szentségekhez való gyakori j árulás és az Isten iránti szeretet. Eddig még nem szóltam azon üdveszközről, mely kétségkívül a leghathatósabb a tisztátalanság ellen. Ez abban áll, hogy minden igyekezetünkkel azon legyünk, hogy a gyermekek gyöngéd és tiszta szívében az isteni szeretet lángját felgyulaszszuk, mert ha ez egyszer kigyult a lélekben, minden földi és érzéki szeretetet tökéletesen száműz onnét. Sok oly ifjú, kiknek ereiben a vér hevesen pezseg, tartózkodik azon élvezetektől és gyönyöröktől, amelyeknek a hasonko- rúak rendesen átadják magukat, sőt még nagy undorral is viseltetik azok iránt. Ezeket más, erősebb, jóllehet földi dolgokra irányuló szeretet hatja át. A tudományoknak akarják magukat szentelni, nagy méltóságokra törekszenek, vagyont akarnak szerezni, vagy pedig szorgalmas és kitartó munkásság által valamely hatalmas fejedelem kegyét akarják megnyerni. Mit mondjunk akkor az Isten iránt való oly édes és erős szeretetről, mely lelkűnknek minden más szeretetnél jobban megfelel s ennek minden kivánalmait kielégíti? Az atyának kiváló gondja legyen arra, hogy gyermekei szívében az Isten és az erény szépsége iránt való szeretet s a mennyország dicsősége után való vágy felgyuladjon. Inkább haljanak meg ők a jámbor és szűzi tisztaságú szt. József példája szerint, mintsem hogy Istent megsértsék s az ártatlanság fehér öltönyét beszennyezzék! A jámborság és vallásosság gyakorlataival, gyakori és x) Sirák 18, 1.
