Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Második könyv

A szentségekhez való gyakori járulás és az Isten iránti szeretet. 273

szeretetteljes tanításokkal, jóakaró figyelmeztetésekkel s az imában való buzgósággal, de főleg a bűnbánat és az Oltári- szentséghez való gyakori járulással fegyverezze föl az atya gyermekeit a sátán nyilai ellenében. Ezek ama csatornák, melyeken keresztül az isteni kegyelem a lelkekbe áramlik ; hiszen, miként már mondottuk is, az a tulajdonsága Jézus Krisztus legszentebb, szűzi testének, melyet az Oltáriszent- ségben magunkhoz veszünk, hogy szenvedélyeink fulánkját eltompítja és testünket bizonyos mértékben megtisztítja s megszenteli.

Senki se kételkedjék afölött, hogy annak, ki az isteni kegyelemért — mely nélkül lehetetlen tiszta életet élnünk — könyörög s aki továbbá használja azon üdveszközöket, melyeket Jézus Krisztus, lelkünk .orvosa rendelt s követi a jámbor és a tisztátalan lélek ellen vívott küzdelemben kipróbált férfiak üdvös figyelmeztetéseit és tanácsait, nem csak lehetséges, de könnyű is a tisztaságot megőriznie, miként ezt Istennek oly sok hű szolgája tette egykoron s teszi most is az egyházban.

Ezen példák élénk benyomást gyakoroltak sz. Ágostonra ; midőn ugyanis elgondolta, hogy oly sok ember, kik hozzá hasonlók voltak és szintén gyarló testben éltek, mint ő, képes volt önmagát megtartóztatni, bátorságot és bizalmat nyert, hogy ő is le fogja klizdhetni ezen ellenséget, t. i. a testi bűnt, mely ifjú korában saját vallomása szerint hevesen kisértette őt. És Isten segítségével sikerült is legyőznie.

Nagyobb az isteni kegyelem ereje, mint természetünk gyöngesége — kivált azoknál, kik epedve vágyódnak az után és alázatosan kérik azt Istentől, ki mindig kész nekünk azt megadni.

Ezzel befejezem e tárgyról való értekezésemet, mely talán kissé hosszúra is nyúlt ; de szükséges volt erről behatóbban szólani, mert épen az érzékiség hálóival dönti az ördög az emberek nagy részét az örök kárhozatba.

Már föntebb szólottám a házasságról, mint üdvös óvszerről, melyet Isten az embereknek gvöngeségök miatt adott ; nem akarok itt ismét arra visszatérni; de később, midőn a

Munkálatok. — Antoniano : Kér. nevelés. 18