Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Második könyv

266

Második könyv. 94. fejezet.

Nem akarom most kutatni, hogy a nők túlságos fényűzése halálos vagy bocsánatos bűn-e s hogyan és mikor menthető : ennek eldöntését a jámbor hittudósok s a bölcs és okos gyóntatóatyák Ítéletére bízom. Csak azt mondom, hogy a régi atyák, kik életszentséggel párosult nagy tudományuk által tűntek ki, egyhangúlag kárhoztatják a nők eme visszaélését. Ezek közül különösen a lelki vezetés terén sok tapasztalatot szerzett aranyszájú sz. János, konstantinápolyi püspök, érdemel említést, ki nagyszabású beszédeiben több helyen ostorozza a nők fényűzését s piperkőzését.

E visszaélés korunkban nehány év óta annyira lábra kapott, különösen Németországban s Olaszország több városában, hogy nemcsak a jó házi nevelésnek, hanem a hatóságoknak is rendeleteket kellene kiadniok ellene.

Aranyszájú sz. János gáncsolja ama nőket, kik arczukat különbözőkép festik, nem elégedvén meg azon ábrázattal, melyet Isten adott nekik, mintha bizony ők nagyobb művészek volnának, jobban értenének ehhez s Isten munkáit tökéletesíthetnék. E szent egyházatya kimutatja, hogy a szépség múlandó, veszélyes és terhes. Ez ugyanis, hacsak nagyfokú szerénységgel nincs összekötve, könnyen szolgáltat alkalmat szeretetellenes Ítéletekre s gonosz beszédekre ; s ezért maga a férj is féltékenységben és állandó nyugtalanságban él, mert jól tudja, hogy mily sok tőrt vetnek az erény elébe, kivált ha még a nő túlságos piperézés által alapos okot is nyújt neki a gyanúra.

E nagy szent nem fogadja el ama kifogást, melyet a nők rendesen felhoznak, t. i. hogy azért ékesítik magukat, hogy tulajdon férjeiknek tessenek. Azon nőkről, kik azért csinosítják magukat, hogy idegeneknek tessenek, nem is akar ő szólni, hisz ezek nyilván az ördög hálói s ha senkit sem vezetnek is tévútra, már gonosz szándékuk is elitéli őket Isten színe előtt. Midőn az előbbiekről szól e szent férfiú, kineveti hamis mentségeiket, mert, úgymond, mihelyt hazaérnek, rögtön leteszik czifraságaikat, drágaköveikét, az illatos üvegeket s egyéb hiúságaikat. Itt még megjegyezhetjük, hogy a nők soha sem cziczomázzák fel magukat annyira s