Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
Tévesen cselekednek azok, akik túlságosan elnézek az ifjúság iránt. 253 87. FEJEZET. Mily tévesen eselekesznek azok, akik túlságosan elnézők az ifjúság iránt. Mielőtt az atyának gyermekei tisztaságára vonatkozó kötelmeinek és gondoskodásának mélyebb tárgyalásába bocsátkoznám, nem állhatom meg, hogy sajnálkozásomnak ne adjak kifejezést egyesek gondolkozásmódja fölött, kik bölcseknek és okosaknak tartják magukat s azt szokták mondani, hogy nem kell oly szigorúaknak lennünk, jó, ha kissé elnézők vagyunk s megengedjük, hogy a fiatalság korának pajkos játékaiban kedvét töltse s mint a paripa széttépve fékét, szabadon futhasson. Végre is elfáradva s megelégelve a hiú élvezeteket szilaj csikók módjára, melyek a tágas réten ficzkándozva bizonyos távolságig elfutottak, nvugodtabb és csendesebb kedélylyel térnek vissza a munkához, a polgári és családi élet gondjaihoz s komolyabb és férfiasabb gondolatoknak engedik át magukat. Ezen vélemény, ha ugyan ily nyilvánvaló tévedés e nevet megérdemli, amint ez magából világosan kitűnik, a test szerinti bölcseségben birja eredetét, amelyet a szent- irás földi, állati, ördögi és Istennel ellenkező bölcseségnek nevez. Könnyű belátni, hogy a bűn által nem juthatunk el az erény útjára, valamint lehetetlen valamely bűnnek gyakori ismétlése által az ellenkező erényt megszokni. Azért nevetséges azt hinni, hogy az a szüzességre vezető ut, ha az érzékiség zaboláját szabadra eresztjük. Tévednek, akik úgy vélekednek, hogy az ifjúság pajzánsága csökken, ha magát annak szabadon átengedi ; sőt ellenkezőleg még inkább növekszik. A gyakori cselekedetek hasonlók a fához, mely a tüzet táplálja, megromlott természetünk pedig annyira hajlandó a testi bűnre, hogy ama bűn, ha nagy gonddal el nem nyomjuk, végre oly erőre és hatalomra tesz szert, hogy egész lényünkön uralkodik. Elvesztjük Isten félelmét s nem félünk az emberektől. Valamint a vadul rohanó patak feltartózha- tatlanul mindent romba dönt maga előtt, épúgy a gyönyörök, melyeket megízleltünk s melyek után érzékiségünk
