Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Második könyv

252

Második könyv. 86—87. fejezet.

gyümölcshozó és dicséretes dolog tökéletes embert képezni Isten dicsőségére, a haza és az egész emberiség szolgálatára és hasznára s mennyire előmozdítja ezáltal gyermekei üdvét ; valóban oly magasztos és kiváló alkotás ez, melyhez hasonlót sem festő, sem építőmester nem hozott létre.

Miután már fennebb utaltam az eszközökre, melyekkel a haragot megfékezhetjük, most meg akarom mutatni azt is, hogyan kell a másik szilaj lovat, vágyótehetségünket megzabolázni.

Ezen munkát még akkor kell kezdenünk, midőn a gyermekek még zsenge korukat élik ; mert különben minél inkább előbbre haladnak a korban, annál mélyebben sülyed- nek a torkosság és élvvágy utálatos bűneinek posványába, miként ezt a mindennapi tapasztalás mutatja. Mert a testiség bűne igen bő háló, melvlyel az ördög számtalan lelket összefog az örök kárhozat számára.

Igaz, nincsen kor, mely ment volna a testi kisértésektől. Testünk mindig ugyanaz marad, vagyis hajlandó a szenvedélyekre s míg itt e siralom völgyében zarándokoskodunk, nem teremne mást, mint férgeket és rothadást, ha Isten nem őrizné kegyelmével s nem tartaná helyes úton Télelmével. De ezen belellenség mégis inkább az ifjú és fiatal kort szokta megtámadni, midőn a vér bőségesebben kering és hevesebben lüktet az erekben. Azért szükséges, hogy idejekorán meggátoljuk ezen tűzvészt, amely oly sok lelket kárhozatra visz ; mert önmagunkban hordjuk e tűznek szikráit, melyeket az ördög szít s a világ éleszteni igyekszik.

Azért kell, hogy a jó nevelés e tekintetben éber legyen s időről-időre alkalmazza a megfelelő gyógyszereket.

Mindenekelőtt Isten kegyelmének segítségéért esdekelje- nek a gyermekek, amelyet alázatos ima által bizton elnyerhetnek. így biztosítják lelkűknek üdvösségét s Istennek szentelt tiszta edényekként megőrzik magukat, méltókká válván az ég örömeire és Isten dicsőségére.