Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)

Második könyv

238

Második könyv. 80—81. fejezet.

A legkeserűbb fájdalomtól áthatva kérte mennyei Atyjátr bocsásson meg hóhérainak s ártatlan vérét áldozta fel értők, melyet ők oly borszasztó gonoszsággal kiontottak.

Ámde az ördög, Istennek és az embernek régi, engesztelhetetlen ellensége, irigységre gyúlva amiatt, hogy az ember az Istenhez való hasonlóságnak magasztos koronáját kapta s azon kívánságból, hogy azt hasonlóvá tegye magához, aki csupa gőg, harag, gyűlölet és boszú, elhintette mérges konkolyát a jó evangéliumi mag közé s a világba olyan törvényeket hozott, melyeket tévesen mondanak a becsület törvényeinek. S ezen visszás alapelvek által sok lelket tévútra vezetett úgy, hogy az embereket mint állatokat vágóhidra hurczolja, hogy testüket önkényt a halál rideg karjaiba dobván, lelkűket is az örök kárhozatba döntsék.

Jaj azért azon atyáknak, kik az ördögnek hű szolgái és napszámosaiként gyermekeik vesztén munkálnak, beléjük csöpögtetvén már akkor azon átkozott alapelveket, midőn még alig bontakoztak ki a pólyából, ahelyett, hogy őket Isten szent félelmében és keresztény szelídségben nevelnék l Ök csak arra gondolnak, hogy örökségül hagyják rájok azon engesztelhetetlen gyűlöletet, melylyel bizonyos egyének iránt viseltetnek, kiket ellenségeiknek neveznek. Ezen czélból mindenféle gúnyneveket adnak nekik és sokáig tartogatnak házaikban oly tárgyakat, melyek élénk emlékezetben tartják a régi s már eltemetett sérelmeket. S végre úgy felbőszítik a szegény, ártatlan gyermekeket, miként a kutyákat szokás, melyek farkasvadászatra vagy más vadak fogására szolgálnak, hogy boszúvágyó szívvel szomjazzák más ember életét és vérét. A jó családatya, mint keresztény nevelő, egészen máskép jár el. Mindent távol tart a gyermekek szemétől és fülétől, ami őket gyűlöletre és boszúra ingerelhetné. Ö soha sem beszél gyermekei jelenlétében olyasmit, mint némelyek, kik, hogy becsületeseknek lássanak, bizonyos hiú dicsekvéssel mondják : »Biz’ én soha még egy hajszálamat sem engedem meggörbíteni! Ha nekem valaki szemembe olyasmit mondana, vagy engem úgy bolonddá tenne, drágán fizetne meg érte ! Szánalomra méltó, gyáva teremtés, hogy ezen sérelmet meg