Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
Miért bocsássuk meg a sérelmeket ? 239 nem boszulta; nekem tette volna, majd én eltettem volna láb alól. Az a másik helyesebben cselekedett, megboszúlta magát; így kell tennie annak, aki derék ember akar lenni!« Ilyen beszédet sokszor lehet hallani olyanoktól, akik látszólag jó keresztények; tetszik nekik, ha az asztalnál ülve vagy a szobában fel- s alájárkálva így dicsekedhetnek ; ezzel azonban nem kis vétket követnek el, mert elárulják, hogy nem akarnak engedelmeskedni Isten törvényének, hanem igenis az ördögének. Az ilyen beszédeket meghallják a gyermekek s mivel a bűnnek fekélye könnyen reá tapad a lélekre, megmarad náluk a káros benyomás, emlékezni fognak reá évek múltával is s hasonló körülmények között így fognak szólani: »Emlékszem, hogy atyámtól ezt hallottam.« A pokolnak ezen elveit a jó családatya sohase tegye magáévá s ne engedje meg, hogy gyermekei olyanokkal társalogjanak, akik ilyen beszédeket folytatnak. Ellenkezőleg saját jó példája s bölcs figyelmeztetései által Jézus Krisztus szent tanában oktassa őket. 81. FEJEZET. Néhány indító ok, mely minket a sérelmek megbocsátására bír. Ha ellenségeinknek megbocsátunk s őket szeretjük, hasonlókká leszünk Istenhez, miként ezt Jézus Krisztus eme szavakkal tanítja: »Boldogok a békeségesek, mert ők Isten fiainak hivatnak.«1) Azért mutassa meg az atya gyermekeinek, ha már eszükkel élni tudnak, hogy a valódi keresztény nemesség nem ismer mást, csak az isteni törvényt. Mondjon és gondoljon a világ, a mit akar, nem az ő ítélete szerint bíráljuk meg a valódi és hamis becsületességet, hanem Isten ítélete szerint. Az erőslelkü, szent vértanúk, ámbár a világ szemeiben semmi becsük sem volt, midőn, hogy az ég leghatalmasabb királyát meg ne bántsák, lemondottak e világnak tiszteletéről és méltóságairól s minden érdemjelöket ) Máté 5, 9.
