Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
A sérelmek megbocsátása és a párbaj. 237 gos f é r fi ú«, mondja Salamon, »ver s e n g é s eke t indít, a béketürő lecsöndesíti a f ö 1 g e r j e d t e k e t.« x) Azért az atya használja fel minden buzgalmát, hogy gyermekeit szelídekké, szeretetreméltókká tegye. Tanítsa meg őket, hogy békével viseljék el bizonyos emberek neveletlen és durva modorát, melylyel a társadalomban gyakorta találkozunk. Mert, aki túlságosan érzékeny és könnyen kész a haragra, gyakran jut oly körülmények közé, amelyek őt nagy izgalomba hozzák. Azért mondja a Megváltó : »Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatós- szívü és nyugodalmat t al á 11 o k 1 e 1 k e i t e k n e k.«2) 80. FEJEZET. A sérelmek megbocsátása s amit tévesen a becsület követelményének neveznek, vagyis a párbaj. Jézus Krisztus törvényének telje, miként másutt mondottam, Istennek és felebarátunknak szeretetében áll; aki szeret, betöltötte a törvényt. A gyűlölet, melylyel felebarátunk, testvérünk iránt viseltetünk s a szívnek ama konok megátalkodottsága, hogy a vett sérelmeket sem megbocsátani, sem elfeledni nem akarja, igen nagy bűn. És valóban, a legtökéletesebb vallási gyakorlatok egyike, mely mintegy rendíthetlen alapját képezi a keresztény hitnek, abban áll, hogy bántalmazóinknak megbocsássunk s Isten iránt való szeretetből ellenségeinket szeressük. Ezen erény valami istenit rejt magában s az emberi természet fölé emel bennünket, mert hasonlóvá tesz Istenhez. Erről biztosít az isteni Üdvözítő sz. Máté evangéliumában, ahol egy hosszú beszédben nyomatékosan buzdít bennünket, hogy kegyelme segítségével emelkedjünk a tökély magas fokára, azaz, amint én vélem, gyakoroljuk az ellenségszeretetet, amelytől romlott természetünk annyira irtózik. Jézus Krisztus, az ártatlan bárány, ezen magasztos tant kereszthalálával pecsételte meg. >) Példab. 15, 18. 2; Máté 11, 29.
