Antoniano Silvio: A keresztény nevelés - 53. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1890)
Második könyv
226 Második könyv. 74—75. fejezet. bőséget, szóval a társas életnek minden javát létesíti. Méltányos tehát, hogy oly sok gondért és fáradozásért iránta elismerésünket kifejezzük s neki engedelmeskedjünk s minden polgár úgy gondolkozzék, hogy Isten után mi sem becsesebb és drágább a földön, mint a fejedelem élete és tekintélye. És miként a tagok minden veszélynek készségesen kiteszik magukat, hogy a főt megótalmazzák, épen úgy kell, hogy minden egyes polgár hasonlókép cselekedjék fejedelméért, azon meggyőződésben, hogy ha a fő oda van, a többi tagok sem menthetők meg. És minthogy a jó fejedelem kiváló ajándéka az Istennek, aki csak a népek gonoszsága miatt engedi meg, hogy rossz fejedelmek uralkodjanak, int bennünket az anyaszentegy- ház, hogy a fejedelmekért imádkozzunk, hogy Istennek népét igazságosan és békében kormányozhassák. Azért követeli sz. Pál Timoteushoz intézett levelében, hogy könyörgések és imák mondassanak a királyokért és az elöljáróságokért, hogy nyugodalmas és csöndes életünk legyen teljes ájtatos- ságban és tisztességben.*) A családatya azért helyesen és dicséretesen cselekszik, ha gyermekeit ezen valóban keresztény módon tanítja fejedelmeiket tisztelni, t. i. hogy kérjék az Istent, tartsa őket életben és imádkozzanak az állam boldogságáért az ő bölcs kormányuk alatt, hogy így, ha a kormányos élete biztosítva van, a hajó is szerencsésen a révbe érkezhessék. 74. FEJEZET. Az öregek iránt való tisztelet. A fönnebb mondottakból következik, hogyan kell szoktatni a gyermekeket az atyjukat helyettesítő személyek és különösen az öregek tiszteletére. És valóban az idős polgároknak és különösen az öregeknek, kiknek a fehér hajzat és természeti komolyság tekintélyt kölcsönöznek, kötelességük volna keresztény sze- 1 1) Tim. I. 2, 2.
